Vasparipák

Vasparipák

Vasút az Etna árnyékában: a Ferrovia Circumetnea

2024. május 27. - BVhmot200

"dsc_0231.JPGVan Szicílián egy különleges vasútvonal, amely a híres tűzhányót, az Etnát öleli körbe: ez a Ferrovia Circumetnea, mely a 111 kilométeres hosszán változatos tájakon, sűrű belvárosokon, gyümölcsösökön és zöld legelőkön át kopár kőtengeren keresztül vezeti az utazót 1895 óta, 950 mm-es nyomtávolságon. Egy újabb bakancslistás tétel mögé került pipa, miután sikerült 3 és fél napot eltölteni ennek a vasútnak a megismerésével.

A kirándulás nem indult zökkenőmentesen, mert egy zivatar miatt a repülőgépem csak 3 órás késéssel tudott felszállni Budapestről, 18:30 helyett 21:30-kor. Szicília második legnagyobb városába, Cataniába csak 23:30 körül érkeztünk meg, addigra viszont már se vonat, se metró nem járt, amivel előzetesen terveztem a bejutást a repülőtérről, így kénytelen voltam taxit igénybevenni 35 euróért, az előzetesen kalkulált 3,2 euró helyett. Nem voltam boldog, de legalább megérkeztem.

Néhány óra alvás után, másnap kora reggel vetettem bele magam Ferrovia Circumetnea (továbbiakban FCE) felfedezésébe. Az FCE a Catania központjában található Borgo állomásról indítja járatait, ahol a járműtelep is található. A vonal első szakasza többemeletes házak között halad, itt sikerült a kirándulás utolsó napján készíteni egy felvételt, ahogy Paterno' felől érkezik Catania-Borgo állomásra az FCE DMU 004-es "Vulcano" becenevű motorvonata. 

dsc_0268.JPG

Catania belvárosában, a Catania-Borgo állomásra érkezik egy Newag gyártmányú "Vulcano" motorvonat.

Ha lehet hinni a híreknek, ilyen képet már nem sokáig lehet csinálni, ugyanis régóta tervezik a vasút metróval történő kiváltását Catania és Paterno' között. Nem lenne példa nélküli az FCE történetében az ilyesmi, hiszen egykor a vasúti szerelvények egészen a kikötőig jártak, de miután 1999-ben megépült a metró a vasút alatt, a vasutat felszedték ezen a szakaszon. Sőt, mi több, jelenleg is van olyan szakasza a vonalnak, nevezetesen Borgo és Nesima között, ahol egymással párhuzamosan halad a metró és a vasútvonal, úgy, hogy még csak nem is konkurenciái egymásnak, hiszen mindkettőt az FCE üzemelteti.

dsc_0274.JPG

Témához kapcsolódik, hiszen az FCE üzemelteti a cataniai metrót is: az egyik, Firema gyártmányú CT0 típusú vonat Italia állomáson: a metró idézőjelben értendő, inkább földalatti vasútról van szó, hiszen harmadik sín helyett felsővezetékről kapja a 3000V-os egyenáramot a szerelvény.

A vasút, miután kiér a belvárosi részről, továbbra is sűrűn lakott részeken halad. Ezen a szakaszon nincs igazán jó fotóhely, így nem is erőltettem a fotózást. A vasút 19 kilométer megtétele után megérkezik Catania agglomerációjának szélére, Paterno' városába. Néhány elővárosi vonat csak idáig közlekedik, naponta 4 pár vonat csak Catania - Paterno' között szállítja az utasokat. Amíg Catania és Paterno' között nincs semmiféle jó fotóhely, addig Paterno' állomáson már jellegzetes szicíliai képeket készíteni, hiszen a hátteret itt már az Etna 3300 méteres füstölgő csúcsa szolgáltatja. Május 23-án több órát töltöttem az állomáson és annak környékén, hiszen bőven akadt jó beállítás:

dsc_0217.JPGForgalom Paterno' állomáson: az ADe 17-es pályaszámú FIAT motorkocsi Randazzo - Catania-Borgo vonatként jár ki az állomásról, a második vágányon az egyik Vulcano motorvonat tölti fordulóidejét. Hamarosan az is Catania felé indul majd. A háttérben pedig a füstölgő Etna magasodik.

dsc_0234.JPGPaterno' állomásra érkezik egy hagyományos kialakítású FIAT motorkocsi, az ADe 20-as. Ezeket a járműveket a '70-es évek végén szerezte be a Ferrrovaria Circumetnea. Napjainkban már kevés üzemel belőlük. 

dsc_0246.JPGPaterno' - Catania-Borgo viszonylatú személyvonat várja indulását.

dsc_0237.JPGA Ferrrovia Circumetnea büszkesége, a lengyel Newag által gyártott "Vulcano" motorvonat. Összesen 4 darab közlekedik belőlük a vonalon 2016 óta.

Paterno' után a vasút megkezdi a hegymászást, hiszen míg az előbb említett város tengerszint felett csak 225 méter magasan van, addig a 15 kilométerrel arrébb fekvő Adrano már 560 méter tengerszint feletti magasságon fekszik. Ez a szakasz messze a legunalmasabb része a vonalnak: 2015. óta a vasút nagyrészt a föld alatt fut, így érinti Santa Maria di Licodia, Biancavilla és Adrano településeket, így ezekből nem sokat lehet látni, fotózni pláne nem lehet ezeken a szakaszokon. 

Elhagyva ezt a felújított, ámde unalmas szakaszt következik a Ferrovia Circumetnea legizgalmasabb és legszebb szakasza, hiszen a vasút megérkezik Bronte városába. Bronte a vasútbarátok körében arról a megszilárdult lávamezőről híres, amelyen áthalad az FCE vonala. Nem véletlen, hogy én is prioritásként kezeltem ezt a lávamezőt, amely egy 1843-as kitörés után keletkezett, hiszen kis túlzással olyan, mintha az ember a Holdon fotózna vonatokat:

dsc_0199.JPGHoldbéli tájon: az egyik felújított FIAT motorkocsi, az ADe 16-os halad Randazzo felé a Bronte melletti kőtengerben. 2009-2010 folyamán összesen 6 darab motorkocsit újítottak fel, mely során klímát, kerékpárszállításra kijelölt helyet, új fényezése, és új fényszórókat kaptak a járművek.

dsc_0193.JPGA DMU 002-es pályaszámú Vulcano motorvonat halad a megszilárdult lávamezőn Bronte határában. 

dsc_0138.JPGEgy felújított és egy hagyományos FIAT motorkocsi a Bronte melletti kőtengerben.

Rögtön Bronte utáni település Maletto. A vasút, bár csak néhány kilométert megy az előzőekben bemutatott megszilárdult lávatengertől, már egészen más arcát mutatja a vonal: a vonatokról üdezöld mezőkön állva lehet képeket készíteni, majd két kilométerrel távolabb már a hangulatos kisvárossal a háttérben készülhet az újabb vasútfotó:

dsc_0158.JPG

Az ADe 17-es pályaszámú FIAT motorkocsi tart halad egy kisebb viadukton Catania-Borgo felé.

dsc_0163.JPGA cataniai székhelyű ITIN által gyártott motorkocsik Maletto határában: összesen 5 darab készült ezekből a járművekből 1990-91-ben, melyek az ADe 21-25-ös pályaszámokat kapták. A képen az ADe 25-ös és mögötte az ADe 23-as a Maletto melletti mezőkön.

dsc_0184.JPGVulkán a vulkán alatt: az egyik "Vulcano" motorvonat az Etna alatt halad Randazzo felé a Bronte és Maletto között található Lifisa Roccacalanna nevű falucska közelében május 22-én délután.

dsc_0172.JPGMaletto hangulatos kisvárosát hagyja maga mögött az ADe 25-ös motorkocsi és társa. Háttérben a Castello Manfredi Maletta magasodik.

Maletto egyébként a legmagasabban fekvő állomás a vonalon, a tengerszint feletti magassága 924 méter. Innen a vonal megkezdi ereszkedését a tengerszintre. A vonalon a következő, jelentős állomás Randazzo. Még nem említettem, de mindenképpen említésre érdemes, hogy a jelenlegi menetrendben nincs olyan vonat, amely a teljes vonalon végigmegy a vonalon. Ha az ember végig akarja utazni a vonalat, akkor legalább egyszer mindenképpen át kell szállnia, célszerűen Randazzóban, hiszen innen indulnak Riposto felé a vonatok:

dsc_0098.JPGCsúcsforgalom Randazzo állomáson: a még hagyományos, narancs festésű ADe 15-ös motorkocsi, és a 003-as Vulcano motorvonat Catania felől érkezett, míg az ADe 13-as és társa Riposto felől jár be az állomásra. 

A menetrend bőven hagy kívánnivalót maga után, hiszen miután vonatom megérkezett a városba, két és fél órát kellett várni a csatlakozásra Riposto felé. A vonal végpontja felé csak napi három pár vonat van...papíron. A valóságban viszont csak napi kettő volt ottjártamkor, amire elég csúnyán rá is fáztam. Történt ugyanis, hogy miután megérkeztem Ripostóba nem mentem vissza Randazzo felé azonnal, mondván, hogy úgyis lesz ma még egy vonatpár, így készítettem egy fotót az állomáson álló vonatról és lementem a tengerpartra, majd elindultam egy olyan fotóhelyet keresni ahol a háttérben a tengerrel lehet vonatot fotózni. A kiszemelt fotóhelyet megtaláltam és azt elfoglalva vártam. És vártam. De a nap utolsó vonata Riposto felé csak nem akar jönni. Ami ennél nagyobb baj volt, hogy akkor nem lesz vonat, amely visszavisz engem Randazzo felé. Vártam még egy fél órát körülbelül, majd konstatáltam a jó nagy pofáraesést. A baj az volt, hogy már busz se nagyon volt (az FCE számos buszjáratot is üzemeltet az Etna környéki városokban). Elkezdtem visszabandukolni Riposto felé, hogy jó, akkor legrosszabb esetben stoppolok, aztán valahogyan csak visszajutok a szállásomig. Miközben gyalogoltam az út szélén, hirtelen hátrapillantva megláttam a távolban közeledni a vonatpótló buszt, amely körülbelül 45 perces késéssel igyekezett Randazzo felé. Szerencsére a heves integetésem hatására megállt és felengedett, miután megmutatatt a kalauznak az aznap reggel vásárolt napijegyemet. Így kaland után sikerült visszajutni a szállásomra. 

Randazzo és Riposto között tehát naponta van három pár vonat menetrend szerint. Ebben a gyér kínálatban ezen a szakaszon nem sikerült egyetlen egy nyíltvonali képet sem készíteni. Ez a szakasza a Circumetnea-nak egyébként híres arról, hogy időnként elönti az Etnából kitörő láva. 1911-ben Piedimonte Etneo, 1923-ban Linguaglossa közelében, 1928-ban Mascali, 1981-ben pedig Randazzo közelében érte el lávafolyam a vasútvonalat. Az 1928-as kitörés miatt ráadásul 3 évig, 1931-ig szünetelt a vasúti forgalom emiatt. 

dsc_0124.JPGGyors fotó Linguaglossa állomáson: a hagyományos festésű ADe 15-ös és társa Randazzo - Riposto vonatként várakozik az állomáson.

dsc_0126.JPGRiposto, végállomás: az ADe 17-es és ADe 15-ös az indulás előtti pillanatokban Riposto állomáson.

Összességében remek napokat töltöttem Szicílián, a távolabbi tervek között szerepel a másik olasz sziget, Szardínia vasútjának felfedezése is, szóval első, de biztosan nem utolsó alkalommal fotóztam vonatokat Olaszországban. 

 

 

 

 

 

 

Albánia végletekig leharcolt vasútja

Albániába visszatérő vendég vagyok, hiszen már háromszor jártam a balkáni országban, hogy megörökítsem annak rendkívül leamortizált vasútját. Mindhárom alkalommal cseh vasútbarátok által szervezett különvonatozáson vettem részt, így rendkívül sok, és jó minőségű képet sikerült már csinálni az ott közlekedő vonatokról. A következő összeállítás Albánia jelenlegi vasútját mutatja be, amely a hírek szerint már nem tart sokáig, hiszen nagyszabású tervek vannak a hálózat megújítására, sőt, valahol már a felújítás is megkezdődött. 

Durrës - Rrogozhinë - Elbasan - (Pogradec) vasútvonal

Albániában egészen 1947-ig kellett válni az első normál nyomtávolságú vasútvonal megépítésére. Ez a vonal a tengerparti kikötővárosból, Durrësből indulva Rrogozhinë és Elbasan állomáson át Pogradec városáig vezet, ezzel nyugatról kelet felé végigszelve az országot. Jelenleg közlekedés csak a Durrës-Plazh állomás és Elbasan között van, amely heti három pár személyvonatban merül ki, amelyek péntek, szombat és vasárnapi napokon közlekednek egyfajta fürdősvonatként, hiszen a tengerparti városba délelőtt érkeznek és onnan délután indulnak vissza. Sajnos ez a vonatpár szinte teljesen fotózhatatlan, hiszen oda-vissza irányban is teljes ellenfényben megy, így az ezen a vonalon készült képek kizárólag a fotós különvonatok során készültek. 

A vonal eredetileg Durrës fejpályaudvaráról indul, ez tulajdonképpen a vasúthálózat középpontja, hiszen innen indul a főváros, Tirana elé vezető vasútvonal is. Nem véletlenül az albán vasutak (HSH - Hekurudha Shqiptare) székháza is ebben a városban található. A vonal a durrësi indulás után sokáig a városban halad a többszintes házak között. Ezen a szakaszon készült az első fotó a 2024. május 9-én közlekedő tehervonatról, amely 8 darab önürítős kocsival, és a T669,1041 pályaszámú csehszlovák mozdony vontatásával közlekedett a vonalon a fotósok kedvéért.

dsc_0618_optimized.jpg

2024. május 9-én fotótehervonat közlekedett Durrësből Vidhas állomásig: a vonat Durrës városában halad még felhős időben, szerencsére később kisütött a Nap.

A vonal sokáig az SH4 jelű országúttal párhuzamosan nyugat felé halad, majd Rrogozhine városát elérve fordul kelet felé. Rrogozhine elágazó állomás, a vonalból itt ágazik ki a Vlorë felé vezető vasútvonal, amelynek egy szakaszán ma teherszálllítás zajlik, de erre kicsit később visszatérünk!

Rrogozhinë már dombok között fekszik, az állomás előtt alagút is található. Az állomás előtt minden fotósvonatnál szinte kötelező egy fotómegállás, ebből következzen most egy kis szemezgetés:

10346_optimized_--t6691053-rrogozhine-20230612.jpg

2023. június 12-én a T669,1053-as mozdonnyal, és három, lefóliázott halberstadti kocsival utaztuk be a vonalat: Rrogozhinë előtti domboknál tartunk fotómegállást a reggeli fényekben.

dsc_0660_optimized.jpg

Tehervonat Rrogozhinë előtt a T669,1041-essel. A kép az állomás bejárati jelzőjéről készült.

dsc_0699_optimized.jpg

2024. májusi fotótehervonatunk jár be Rrogozhinë állomásra.

A vonalon a következő jelentősebb állomás Peqin. Ezt a várost tulajdonképpen 2015-ben hozták létre 6 település összevonásával. Érdekesség, hogy a vasútvonal első szakaszának ez lett a végpontja 1947-ben, innen tovább Elbasanig csak 1950-ben épült meg a vasút. 

10350_optimized_--t6691053-karine-20230612.jpg

Rrogozhinë és Peqin között állunk meg egy fotóra a 2023. június 12-i fotósvonatunkkal.

9271_optimized_--t6691041-peqin-20220913.jpg

Peqin állomáson az első különvonat még 2022. szeptember 13-án: a T669,1041-es négy darab halberstadti kocsit húzott aznap.

Peqin után hamarosan a vasút megérkezik a hegyek közé, egyúttal a leglátványosabb szakaszához: Bishqem település után áthalad a településről elnevezett viadukton, majd átmegy három alagúton, majd Papër település előtt áthalad a Brances folyó hídján. Erről a szakaszról készült képekből válogattam a következőkben:

9275_optimized_--t6691041-bishqem-20220913.jpg

A Bishqem-viadukton halad át a T669,1041-es és szerelvénye, 2022. szeptember 13-án.

dsc_0753_optimized.jpg

Szintén a T669,1041-es szűk két évvel később: tehervonattal halad Durrës felé a csehszlovák gép a viadukton.

9298_optimized_--t6691041-bishqem-20220913.jpg

Kommunista múlt: az alagút felett még látszik a vörös csillag helye.

9279_optimized_--t6691041-pap_r-20220913.jpg

A vasút Papër előtt a Brances folyó hídján halad keresztül.

A vasút Papër után érinti még Vidhas állomást, mielőtt befutna Elbasanba. Vidhas egy teherpályaudvar maradványa, mindössze két használható vágánnyal, ami pont elég volt arra, hogy tehervonatunkat itt járja körbe a Dongó. Sikerült itt is képet készíteni, ráadásul a háttérben salakdombokkal, amely kiváló hátteret nyújtott a tehrvonatnak:

dsc_0724_optimized.jpg

Vidhas állomáson vár visszaindulásra fotótehervonatunk 2024. május 9-én.

Majd megérkezünk Elbasanba. Elbasan az ókor óta lakott város, jelenleg Albánia negyedik legnépesebb városa. A kommunizmusban fejlett iparváros volt, volt itt többek között konzervgyár, fafeldolgozó üzem, de a város határában állt A Párt Célja Kohászati Kombinát, mely a '70-es évek végétől a '90-es évek elejéig több, mint 10 ezer embernek adott munkát. Az acélmű a '90-es években szűnt meg, romjai a mai napig állnak.

9291_optimized_--t6691041-t6691053-elbasan-20220913.jpg

Elbasan, a jelenlegi végállomás 2022. szeptemberében: az 1041-es és 1053-as gép együttállása: aznap a bal oldali vonat volt a különvonatunk, a jobb oldali szerelvény pedig a heti háromszor közlekedő menetrend szerinti vonat szerelvénye.

Elbasan után a vonal továbbfolytatódik Pogradec felé, azonban ez a része a vonalnak már nem járható. A pálya állapota, és az alagutak sérülése miatt 2012-ben leállították a forgalmat Librazhd és Pogradec között, Elbasan és Librazhd között pedig 2015-ben ment el az utolsó vonat. 

320px-railway_map_of_albania.png

Albánia vasúthálózata (forrás: wikipédia)

Rrogozhinë - Lushnjë - Fier - Vlorë vasútvonal

A Rrogozhinë-ból kiágazó másik vonal Vlorë-val köti össze a várost. Személyszállítás jelenleg egyáltalán nincs a vonalon, de teherszállítás annál inkább. 2016-ban a HSH átadta az üzemeltetését a Fier - Vlorë és a jelenleg is felhagyott állapotban lévő Fier - Ballsh vonalnak az Albrail nevű magánvasúttársaságnak. 2018-ra az Albrail felújította a Fier - Vlorë közötti vaspályát, majd használatba is vette. A társaság feladata a Fier városában található kőolajfinomítóból finomított olaj szállítása a Vlorë városában található PIA (La Petrolifera Italo Albanese) termináljához. 

Az Albrailnek három mozdonya van, két 770-es sorozatú gépe és egy 711 sorozatú lokomotívja, amely 2024. májusi látogatásomkor üzemképtelen állapotban állt a fier-i fűtőházban. A két 770-es közül mindössze eggyel, a 702-essel sikerült találkozni és fotót készíteni róla, amint egy rakott vonattal haladt Nartë falu közelében Vlorë felé:

dsc_0604_optimized.jpg

Az Albrail T770 702-es mozdonya halad rakott kőolajvonatával Vlorë felé Nartë közelében,

2024. május 8-án délután.

A vonal felső szakaszán sokáig úgy tűnt, hogy nincs semmiféle forgalom, de kiderült, hogy ez nem így van. Valamiféle felújítás már itt is elkezdődött, hiszen 2024. május 9-én délután sikerült lefényképezni a Rrogozhinë állomásra visszatérő munkavonatot, amelyet a T669,1042 vontatott:

dsc_0758_optimized.jpg

Rrogozhine állomásra érkezik a vlorë-i vonalról a T669,1042-es munkavonatával 2024. május 9-én.

Durrës - Vorë - Laç - Shkodër - Hani i Hotit - (Podgorica) vasútvonal

Albániának jelenleg nemzetközi kapcsolata csupán Montenegróval van vasúton. Ezt a határátmenetet jelenleg csak tehervonatok használják, hiszen a Koplikban található Betonplus szállít vasúton, amely az első magánvasúttársaság az albán vasút történetében. Működését 2016-ban kezdte meg, két, használtan vásárolt TGM8E sorozatjelű dízelmozdonnyal, amelyeket a Kombinat Aluminijuma Podgoricától vásároltak. (Ezek a gépek eredetileg 1977-ben érkezett szovjet exportmozdonyok voltak Jugoszláviában, amelyek a JZ 744-es sorozatjelet kapták. Eredetileg 12 darabot vásároltak belőle). A 001-es pályaszámú mozdony donorként szolgál, míg a 002-essel bonyolítják az alkalmankénti fuvarjaikat. 

10370_optimized_--egyeb-koplik-20230613.jpg

A Betonplus 002-es pályaszámú gépe a cég telephelyén, Koplikban, 2023. június 13-án.

Ennek a vonalnak a jellegzetessége, hogy tulajdonképpen szigetüzemként működik, hiszen nem kapcsolódik az országos hálózathoz sem. Történt ugyanis, hogy 2019. novemberében nagy erejű, 6,4-es erősségű földrengés rázta meg Albániát, melyben 51-en meghaltak. Ebben a földrengésben olyan súlyosan megrongálódott egy vasúti híd Laç városa után, hogy a vonatközlekedés nem lehetséges rajta. Helyreállítása a mai napig nem történt meg, ezért a vonatok csak Shkodër és Laç-Gjormë állomás között közlekednek. 

Menetrend szerinti vonat csak a tavaszi időszakban, márciustól június elejéig, csak keddenként közlekedik ezen a vonalon. Ez tulajdonképpen egy zarándokvonat a Laç városában található Szent Antal templomhoz, amely szent helyként ismert: a legenda szerint 13 egymást követő kedden csodák történnek itt, ezért hívek százai keresik fel a helyet. Ezért indít a HSH személyvonatot Laçba, amely kora reggel indul Shkodërból, illetve oda délután érkezik vissza. Ezt a vonatot sikerült lefotózni 2023. június 13-án, Mjëde állomás közelében, amint a Drin folyón épített gáton halad keresztül a legmagasabb pályaszámú albán Dongó, a T669,1061-es, három darab halberstadti kocsival Shkodër felé. 

10365_optimized_--t6691061-mjede-20230613.jpg

Zarándokvonat halad a Drin folyó gátján a T669,1061-el 2023. június 13-án.

Ha már személykocsik: a HSH személykocsijainak zöme német eredetű halberstadti személykocsi, amelyeket hozzánk hasonlóan 2007-ben szereztek be. Ezen kívül tartalékként 6 darab olasz eredetű, UIC-X típusú, fülkés kivitelű személykocsival is rendelkezik az albán vasút, amelyből 4 darab Shkodër állomáson ragadt az említett földrengés után. Ezekkel a kocsikkal 2024. május 10-én volt különvonatozás, ezen alkalmon került lencsevégre a T669,1044-es mozdony a négy ex-olasz kocsival Shkodër határában, majd pedig visszaúton a Mat folyó hídján, Milot település közelében:

dsc_0805_optimized.jpg

Különvonat a tartalék olasz eredetű kocsikkal: Shkodër határában a Kir folyó hídján a T669,1044-es és négykocsis szerelvénye, 2024. május 10-én.

dsc_0999_optimized.jpg

Alkonyati fények: a Mat folyót keresztezi különvonatunk 2024. május 10-én késő délután.

Mint a képekből látható, az albán vasúton kizárólag csehszlovák gyártmányú, T669 sorozatú, CME3-as mozdonyok dolgoznak: ebből összesen 62 darabot vásárolt Albánia 1968 és 1990 között. Korábban szintén zömmel csehszlovák gyártmányú mozdonyok dolgoztak a hálózaton: 1958-ban két darab T211-esek voltak az első dízelmozdonyok (korábban lengyel és szovjet gőzmozdonyok közlekedtek), majd 1959 és 1962 között nyolc darab T435.05-ös, 1965 és 1973 között pedig szintén nyolc darab T458.1-es jelent meg az albán síneken, sőt 1989-ben öt darab V200.1-es is érkezett használtan Németországból, melyeket 2004-ben selejteztek.

A jövőkép: mint említettem, jelenleg is zajlanak a felújítások, elsősorban a Durrës - Tirana vonalon. A tervek szerint lesz vasúti kapcsolata a Tiranai Nemzetközi Repülőtérnek is, noha jelenleg ennek nyomát sem látni. Továbbá a tervek szerint idén elkezdik a felújítását is a shkodëri vonalnak, jövőre pedig az első bekezdésben szereplő Durrës - Rrogozhinë vonal felújítását is tervezik jövőre elkezdeni. Meglátjuk, hogy mi lesz belőle, de annyi biztos, hogy nagyon kevés, ennél lepusztultabb vasúthálózat van a világon, de ennek ellenére nagyon szerethető ez a vasút. 

 

 

 

 

Ikarusok Azerbajdzsánban

A tavalyi azeri kirándulás után szinte azonnal tervbe lett véve a következő látogatás a kaukázusi országba. Míg tavaly csak egy felületes ismerkedés volt csupán Azerbajdzsánnal, addig idén egy hetet töltöttem kint útitársaimmal, hogy jobban megismerkedjünk az ott dolgozó magyar autóbuszokkal. Ebben a bejegyzésben három fejezet lesz, ezért a képeket nem időrendi sorrendben, hanem logikai sorrendben fogom feltölteni. Kezdjünk is neki!

Műszakváltós autóbuszok Binában:

A tavalyi kirándulásom során mindössze csak a Baku melletti Binában dolgozó autóbuszokkal találkoztam. Természetesen Binába idén is ellátogattam, hiszen itt dolgozik a legtöbb Ikarus. Sajnos a legtöbbről nem tudni, hogy pontosan honnan-hova megy, viszont van, amelyiknek pontosan ismert az útvonala. Ilyen a 10-XH-412 rendszámú Ikarus 250-es, amely minden reggel Baku, Koroglu metróállomástól indulva visz dolgozókat a Binában található Dreamland golfklubba. Ez a busz április 27-én, reggel került lencsevégre, a golfklubba vezető bekötőúton: 1_optimized.jpg

dsc_0228_optimized_1.jpgA 10-XH-412 rendszámú, 1985-ös gyártmányú Ikarus 250-es Bina település határában.

Ezen a reggelen még lencsevégre került a 10-KP-673 is, amely szintén Baku, Koroglu metróállomásról szokott Binába járni:

2_optimized.jpgIntegetős és mosolygós utasokkal érkezik Bina településre a 10-KP-673 Bakuból.

A reggeli műszakkezdés után a forgalom lecsendesedik, ezek a műszakváltós buszok pedig Bina különböző pontjain parkolnak. Mindnek nem ismert a parkolóhelye, néhánynak azonban sikerült kideríteni, hogy hol töltik a szolgálatmentes idejüket. Ilyen a 99-OU-124, vagy a rendszámtestvére a 99-VU-124 is, amelyek az Agrovita nevű cég üvegháza előtt parkoltak. Itt sikerült lefényképezni őket április 29-én, a délelőtti órákban:

4_optimized.jpgRendszámtestvérek: a 99-OU-124 és a 99-VU-124 Binában, mögöttük pedig egy ismeretlen rendszám parkol.

Ugyanígy sikerült meglelni pihenőhelyét a faceliftes 99-NG-969-nek is, amely Bina, Türkmanyia útja mellett szokott állni egy parkolóban. Mikor meglátogattuk ezt a buszt, akkor a sofőrje megengedte a fotózást, de a fotók elkészülte után az üzemből, amelyhez a parkoló is tartozik, két ember szóvá tette a fotózást a kép háttérében futó kőolajvezeték miatt, így elnézést kértünk és távoztunk a helyszínről, természetesen a képet ki nem törölve a fényképezőgépből:

dsc_0453_optimized.jpgFaceliftes 256-os, a 99-NG-969

Érdemes megemlíteni, hogy a sofőrök többsége barátságos volt, sokan integettek, csupán a 99-OU-124 gazdája nehezményezte a fotózási tevékenységünket, amelynek kiabálással, valamint személyeink és bérelt autónk lefotózásával is bizonyított. 

dsc_0556_optimized.jpgA 99-OU-124 kanyarodik a Türkmanyia útra Binában. Ennek a busznak a sofőrje az egyetlen, aki nehezményezte a fotózást.

Nem mindig, de gyakran lehet találni Ikarust az út szélén is, a Türkmanyia és Eli Isazade kereszteződésében parkolva. Itt találkoztunk az 50-DS-838-al és a 10-MM-278-al:

dsc_0504_optimized.jpgAz 50-DS-838 parkol egy útkeresztődés mellett árpilis 29-én a délutáni órákban.

dsc_0256_optimized.jpgA legrondább Ikarus a túránk során: a 10-MM-278 Binában.

A binai Ikarusok délután 5 óra körül kelnek újra életre, akkor a legjobb recept kiállni Bina főutcájára, az Eli Isazade útra, és várni. Sajnos a délutáni élénk forgalom miatt nehéz autómentes képet készíteni, így amikor délután ott voltunk, április 29-én, akkor csupán három autóbuszt sikerült lefotózni, a korábban fotózott 10-KP-673 mellett a 99-VU-124-et és a 10-KN-529-et. 

dsc_0520_optimized_1.jpg

5_optimized.jpg

dsc_0548_optimized.jpgDélutáni forgatag Binában: délután 5 óra után könnyen lehet itt Ikarusokra vadászni.

A helyi bútorgyárhoz járó Ikarusok Masazir-ban:

A Masazirban található bútorgyárhoz általában négy darab autóbusz szokott munkásokat szállítani, amelyből a legtöbb Ikarus, de elfordul BMC is. Ottjártunkkor 3 darab Ikarust sikerült itt felfedezni, amelyeknek tulajdonosával 2 órán keresztül teáztunk egy fa árnyékában és közben beszélgettünk vele. Kiderült, hogy az aznap itt fotózott 3 Ikarus közül kettő a műszak végén Sumqayitba viszi haza a munkásokat, a harmadik busz pedig mindössze Masazir másik felébe megy körülbelül 15 perces menetidővel. 

dsc_0465_optimized.jpg10-LD-064 parkol Masazirban, a bútorgyár előtt. Ez a busz innen csupán a település másik felébe viszi a munkásokat.

dsc_0484_optimized_1.jpgA 10-LA-719 a műszak végeztével Sumqayit városába viszi a bútorgyár dolgozóit,

dsc_0482_optimized.jpghasonlóan az 50-DE-239-hez, amely szintén a Baku elővárosában található Sumqayit-ba megy.

Bazári Ikarusok Salyanból és Lankaranból:

Baku határában található a Sadarak bazár. Ehhez a hatalmas bazárhoz messzi településekről érkeznek a vásárlók teherautókkal, illetve autóbuszokkal. A magyar közlekedésbarátoknak a legérdekesebb téma a Salyan és Lankaran városából érkező Ikarusok. Salyanból általában egy, de van, hogy kettő Ikarus is feljön Bakuba, míg Lankaranból egy darab Ikarus várható, de van, hogy onnan egy se jön, hanem helyette teherautóval jönnek fel a bazárhoz. 

Az Azerbajdzsánban eltöltött idő alatt többször is kimentünk a bazárhoz, ellenőrizni, hogy éppen milyen autóbusz jött fel vidékről a fővárosba. Salyanban két Ikarus lakik, Lankaranban viszont 5 darabról is tudni, amelyek váltakozva jönnek fel a bazárhoz. Ezekben a buszokban az utasszállításon túl a csomagszállításnak is nagy teret szentelnek, komplett üléssorokat raknak tele a bazárban vásárolt csomagokkal. 

6_optimized.jpgRakodás a bazár parkolójában: Salyan városába készül indulásra az 52-AC-505-ös.

435335086_884003353494863_5743436375006979539_n.jpgÍgy néz ki egy átlagos salyani járat utastere. Az utasokon túl a busz hátuljában csomagszállítás történik.           (fotó: Gács Péter)

Salyan városa Bakutól 135 kilométerre, míg Lankaran városa 235 kilométerre található Bakutól. Ezt a távot ezek az autóbuszok végig autópályán teszik meg, délután végig napos-ajtós fényekben, végig a Kaszpi-tenger partvonalát követve, ezzel remek témát szolgáltatva az oda látogató buszfotósoknak. 

7_optimized.jpgPirsaat település közelében halad az azeri autópályán az 52-AC-777 Salyan felé április 27-én.

dsc_0323_optimized.jpgUgyanaz a busz pár kilométerrel arrébb, Kürsengi településnél is lencsevégre került.

dsc_0382_optimized.jpgIkarus a Kaszpi-tenger partján: a 10-VB-583 Lankaran felé halad Sanqacalnál április 28-án.

 Vasútfotózás Azerbajdzsánban:

Természetesen az Ikarusok vadászata mellett a vasútfotózás is a kitűzött célok között volt az azerbajdzsáni látogatásom során. Sikerült is nagyon jó képeket készíteni, viszont külön blogbejegyzés erről most nem lesz, hanem a Flickr oldalamra látogatva lehet megnézni az itt készült legjobb képeket.

A Flickr oldalam az alábbi linken keresztül érhető el: https://www.flickr.com/photos/200352005@N08/ 

Ízelítőül az ott található galériából:

dsc_0580_optimized.jpgVL11-365 halad vegyes tehervonatával Baku határában, április 30-án.

 

Búcsúzó Pantográfok Csehországban

2024. áprilisának közepén Csehországba látogattam, ugyanis az a hír járja, hogy hamarosan kivonásra kerülnek a közforgalomból az ikonikus csehszlovák járműsorozat, a Pantrográfok utolsó példányai. A következőkben megismerkedünk ennek a járműtípusnak a történetével, illetve az utolsó közforgalmú vonatokról készített fotóimat osztom meg a kedves olvasóközönséggel!

A Pantográf, vagy másik becenevén Tornádó, hivatalosan pedig EM 488.0 és SM 488.0 sorozatú motorvonatokat a Vagonka Tatra Studenka és a MEZ Vsetín gyártotta. A prototípus 1971-re készült el, sorozatgyártása pedig 1975 és 1978 között zajlott, mely idő alatt összesen 43 szerelvény épült. A gyártó eredeti tervei szerint ezek a motorvonatok kétáramneműek lettek volna, végül azonban kétáramnemű szerelvény nem készült, de gyártottak egyenáramú és váltóárammal működő egységeket is. Az egyenáramú szerelvények sorozatjele volt az EM 488.0, később CD 460, illetve Szlovákiában ZSSK 460, a váltóáramú szerelvények sorozatjele pedig az SM 488.0, később CD 560, illetve ZSSK 560. A váltóárammal üzemelő szerelvények már sem a cseh, sem a szlovák vasúton nem üzemelnek menetrend szerinti forgalomban, azokat már korábban kivonták a közforgalomból. Az egyenárammal működő szerelvények Csehországban Olomouc, Szlovákiában pedig Kassa környékén dolgoznak. 

Egy motorvonat alapesetben elől-hátul motorkocsiból, illetve a motorkocsik között 3 darab betétkocsiból áll, viszont, mint a képeken látni fogjuk Csehországban a két motorkocsi között már csak egy betétkocsival közlekednek ezek a vonatok. 

Április 18-án a kora hajlani órákban indultunk útitársaimmal Csehországba. Az időjárás a nap folyamán a szeszélyes áprilisi arcát mutatta, hol napsütéssel, hol pedig egy-egy hirtelen jövő záporral. Az első napot Vsetín és Hranice között töltöttük, hiszen a két város között közlekedő személyvonatokra osztották be a 460-027-es és a 460-028-as motorkocsikkal összeállított szerelvényt. Itt az S3-al jelzett viszonylaton két motorvonati egység dolgozik egy nap, aznap az egyik Pantográf-fal, míg a másik egy új RegioPanter-rel volt kiadva.

A nap első jó képéért Hranice város határában másztunk meg egy domboldalt. Közkedvelt fotóhely ez, számos más képet is találni az interneten, mely itt készült. Nem is csoda, hogy népszerű, hiszen a háttérben három templomtorony is látszik, amely kiváló díszletet nyújt vasútfotókhoz. Ezen a helyen mindannyian vallásosak lettünk, hiszen imádkozni kellett, hogy süssön a Nap, mikor jön a vonat, és úgy tűnik, imáink meghallgatásra is kerültek, körülbelül 1 perccel a vonat érkezése előtt sütött ki a Nap:

dsc_0304_optimized.jpgHranice város határában halad a 460-027-el az élen az OS 93206-os személyvonat

Egy jó képpel a memóriakártyán távoztunk erről a helyről átmenetileg, délután még visszanéztünk ide, viszont a következő képért az S3-as másik végállomására, Vsetín városába mentünk. Vsetín-nek és a Pantográfoknak szoros kapcsolata van, hiszen a városban található MEZ Vsetín gyárban gyártották a Pantográfoknak az elektromos berendezéseit. Nem kellett sokat várnunk itt a vonatra, kisvártatva meg is jelent egy vágányzár miatt helytelen vágányon közlekedő fotótémánk, melyet egy felüljárón állva fotóztunk le, ezúttal borult időben:

dsc_0310_optimized_1.jpg

dsc_0313_optimized.jpg

A helytelen vágányon érkezik az OS 93213 Vsetín városába

Vsetín és Hranice között a vasút végig a Becva folyót követi. Az autóban ülve néztük, hogy van egy jó hely, ahol a folyót rá lehet venni egy fotóra, így a következő Vsetín - Hranice vonatot itt vártuk meg. A fotóhoz én és egyik útitársam átmentünk a síneken, hogy egy felsővezetéktartó-oszlop talapzatáról csináljunk képet. Nagy balszerencsénkre egy lelkes rendőr pont arra járt, és mikor meglátott, megállt és kérdőre vont, hogy mégis mit csinálunk. Pont jött a vonat, így azt lefotóztuk, mielőtt beszélgetésbe elegyedtünk volna vele. A rendőr nem beszélt angolul, így telefonos fordítóprogramon keresztül tudatta velem és útitársammal, hogy megszegtük a cseh vasúti törvényt és 3.000 cseh koronára (körülbelül 46.000 Ft) bírságol minket, ezzel megadva az alaphangulatot a nap hátralevő részére. 

dsc_0317_optimized.jpg

A kép, amely 3.000 koronába került: Pantográf halad a Becva folyó völgyében Jablunka település közelében

A papírozás és a bírság kifizetése után folytattuk az előre kidolgozott programot, és Lhotka nad Becvou állomás előtt lévő közúti felüljáróhoz mentünk, hogy a virágzó repcével a háttérben készítsük el az újabb fotót a Pantográfról. Itt sütött a Nap, így egy újabb napos képpel az életkedvem is visszatért, és már csak nevettünk az egész korábbi incidensen. 

dsc_0325_optimized.jpg

Lhotka nad Becvou állomás előtt halad Vsetín felé a Pantográf

Vissza a korábban bemutatott domboldalra! A Nap már szépen átfordult, így a másik irányból, azaz Hranice felől érkező vonatot lehetett jó napállással fotózni a dombról. Sikerült begyűjteni egy újabb napos képet, az ezúttal helytelen vágányon érkező Tornádóról.

dsc_0335_optimized.jpg

Hranice - Vsetín személyvonat röviddel az indulása után

Vasútfotós szemmel nézve is nagy szerencse ezen a vonalon, hogy rengeteg felüljáró található ezen a vonalszakaszon, így Chernotin település mellett is található egy, amelyen csak egy földút vezet át a vasút felett. Egy újabb jó fotóhely ez, így itt is megvártunk egy Pantográfos vonatot annak ellenére, hogy az időjárás kezdett rosszra fordulni, és egyre vastagabb felhők érkeztek a Nap elé. 

dsc_0360_optimized.jpg

Chernotín megállóhelyről gyorsít ki a 27-es motor Hranice felé

A nap további részében utaztunk is egy kört a Pantográffal, amely kifejezetten kellemes élmény volt, majd utazás után irány a szállás, amely Prerov városában volt. 

Másnap egy másik vonalszakaszra látogattunk, hiszen a Pantográf Olomouc és Lipník nad Becvou állomások között közlekedő néhány vonatra volt ígérve. A reggelt Prosenice hangulatos állomásán kezdtük, ahol ugyanaz a szerelvény jelent meg, mint tegnap, annyi különbséggel, hogy szorgalmas vandálok az éjszaka folyamán összefújták a fél vonatot. 

dsc_0388_optimized.jpg

Prosenice hangulatos állomásán mutatkozik a Pantográf

Sajnos ez a forda nem tartogatott annyi fotózási lehetőséget, mint az előző napi, hiszen rövidebb távot megy a vonat, valamint kevesebb vonatot is teljesített a szerelvény, a délelőttöt szolgálatmentesen Prerov állomáson töltötte. Kihasználva ezt a pihenőt, belső képek reményében felkopogtam a vezetőállásra, ahol szerencsére kedves vezér fogadott, és megengedte, hogy készítsünk pár belső felvételt is a hamarosan kivonásra kerülő járműről:

dsc_0427_optimized.jpg

A 460-027-es motor vezetőállása. A képet a prerovi szolgálatmentes időben készítettem

dsc_0431_optimized.jpg

Hasonlóan a mi Hernyóinkhoz, vagy a Kis-Samuinkhoz, ezeknek a motorvonatoknak is van poggyásztere, mely közvetlenül a vezetőállás mögött kapott helyet

dsc_0433_optimized.jpg

Békebeli utastér műbőr ülésekkel

A fennmaradó időben Olomouc városában fotóztunk néhány villamost, illetve a Pantográf délutáni köre előtt volt egy program: cseh vasútbarátok egy könnyed délutáni programként egy kis fotózást szerveztek Olomouc állomás néhány hátsó vágányára, ahol több generációnyi cseh(szlovák) motorvonatot lehetett együtt fotózni, amelyről természetesen mi sem hiányozhattunk:

dsc_0491_optimized.jpg

Cseh(szlovák) villamos motorvonatgenerációk Olomouc-ban: a váltakozó áramú és az egyenáramú Pantográfot balról a EM 475-ös sorozatú Béka, jobbról a 641-es sorozatú RegioPanter fogja közre

dsc_0495_optimized.jpg

A csehszlovák válogatott

A délután folyamán még egy kört ment egy Pantográf, amelyet időközben a 460-069 és 460-070-es motorokra cseréltek az eddigi 460-027 és 460-028 helyett. Erről a szerelvényről két kép sikerült, az egyik Grygov állomáson, a másik pedig Osek nad Becvou megállóhelyen:

dsc_0517_optimized.jpg

Grygov állomásról gyorsít ki a 460-070 Olomouc - Lipník nad Becvou viszonylatú személyvonatával

dsc_0534_optimized.jpg

 A kirándulás utolsó képén szintén a 460-070 Osek nad Becvou megállóhelyen

A szlovák testvérek

Bár Csehországban az utolsó köreiket futják ezek a motorvonatok, a szomszédos Szlovákiában, Kassa környékén még aktívan dolgozik néhány példány. A legutóbbi hírek szerint júniusig közlekednek a ZSSK Pantográfjai, amelyek leggyakrabban a Kassa - Eperjes és a Kassa - Tiszacsernyő vonalon fordulnak elő. A szlovák testvérek az eredeti 5 kocsis összeállítással közlekednek. A teljesség kedvéért zárásként következzen egy kép a ZSSK 460-037-es Pantográfjáról, melyet még 2023. június 2-án készítettem Eperjes határában:

10306_optimized_--460037-eperjes-20230602.jpg

Eperjes városát hagyja maga mögött a ZSSK 460-037-es Pantográfja 2023. június 2-án.

 

 

süti beállítások módosítása