Tádzsikisztán a volt Szovjetunió egyik legdélebben fekvő utódállama. Területe másfélszer nagyobb, mint Magyarországé. Közép-Ázsia Svájcának is becézik ezt az országot, na nem azért, mert annyira gazdagok, hanem azért, mert területének 90%-át hegyek borítják. Mivel a Szovjetunió egyik utódállamáról beszélünk, ezért a CCCP szétesése előtt rengeteg Ikarus autóbusz érkezett az ázsiai országba Magyarországról. 2025. áprilisi utazásom során az utolsó Ikarus autóbuszokat kutattam fel Tádzsikisztánban.
Bazári Ikarus a fővárosból az afgán határhoz:
Az első Tádzsikisztánban töltött napon sikerült egy nagy felfedezést tennünk útitársammal, hiszen felfedeztünk egy eddig teljesen ismeretlen autóbuszt, amely a fővárosból, Dusanbé-ből az afgán határ mellett fekvő Panj településre visz árut. A felfedezés szinte véletlenszerű volt, mert először egy iskolához mentünk, ahol régebben egy Ikarus 256-os és egy Ikarus 280-as szolgált. Az iskolánál találkoztunk egy sofőrrel, aki elmondta, hogy ezeket a buszokat már szétvágták, de a Korvon-bazárnál találhatunk egy Ikarus 250-est. Nem is pazaroltuk az időt, taxit fogtunk és egyből a város szélén található bazárhoz mentünk, ahol meg is pillantottuk az autóbuszt, egy 1990-es gyártmányú Ikarus 250.93-ast.
Ez az Ikarus szinte teljesen át lett alakítva csomagszállításra, hiszen mindösszesen a 10 ülést hagytak meg benne (plusz természetesen a sofőr ülését, illetve az első ajtónál található pótülést). Az autóbusz többi részében csomagokat szállítanak, beleértve a tetőt is, amely eléréshez a busz oldalára egy létrát heggesztettek, így egyedi megjelenést biztosítva a busznak.
A szinte teljesen véletlen felfedezésünk: a Korvon-bazártól készülődik indulásra a jól megpakolt 5309 AC 01 rendszámú Ikarus 250-es az afgán határ mellett található Panj településre.
Az autóbusz sofőrje rendkívül kedves volt, így megengedte, hogy utazzunk a busszal, sőt útközben fotómegállásokra is megálltunk, így készült róla néhány kép. Később kiderült, hogy a busz csak minden pénteken jön fel a fővárosba, a Korvon-bazártól délután kettőkor indul a körülbelül 2 és fél órás útjára.
Fotózás, miközben a sofőr és néhány utasa megálltak vásárolni egy útszéli kisboltban Yangikhayot településen.
Fotómegállás útban Panj felé: sajnos az időjárás ezen a napon nem volt túl kegyes hozzánk, így napos kép nem született erről az autóbuszról, mely 1990-ben gördült le a gyártósorról.
Utolsó kép erről az Ikarusról: Obikiik településen álltunk meg egy fotóra, majd hagytuk, hogy nélkülünk menjenek tovább. Mi pedig a kép elkészülte után visszastoppoltunk a fővárosba.
Fotósmenet egy magánkézben lévő Ikarus 256-ossal Hudzsandban:
A második, Tádzsikisztánban töltött nap egy hosszú utazással kezdődött, hiszen Dusanbéből az Alaj-hegység vonulatain keresztül az ország északi részében fekvő Hudzsandba autóztunk. A 300 km-es utat körülbelül 5 óra alatt tette meg a sofőrünk, Mansour, akinek innen is köszönöm szépen a sok segítséget!
Mivel a fél napunk ráment az utazásra, így erre a napra egy kisebb programot terveztünk: felkerestünk egy magánkézben fekvő Ikarus 256-ost, egészen pontosan egy 1989-es gyártmányú Ikarus 256.75-öst. A látogatásunkat az útitársam előre leszervezte a tulajdonossal, aki tárt karokkal várt bennünket, sőt be is jártuk Hudzsandot az autóbusszal egy fotósmenet keretében:
A kötelező napos-ajtós beállítással kezdtük a fotósmenetet, melyre Hudzsand egyik körforgalmában került sor. Az autóbusz rendszáma nem véletlen, a tulajdonosa egyedi rendszámot rakatott a járművére.
Hudzsand egyik sugárútján az 5656HU02. Szerettem volna egy képet csinálni, ahol a tádzsik (magyar) trikolór is szerepet kap a képen. Ezen a fotón összejött.
Propagandaplakáttal a háttérben, mely az üzbég-tádzsik-kirgiz barátságot hirdeti. Érdekesség, hogy ezt megelőzően ért véget a tádzsik-kirgiz háború.
A hudzsand-i városháza előtt.
Végül ez lett a nap utolsó rendes beállítása, hiszen az autóbuszunk akkumulátora megadta magát, így másfél óra kényszerpihenő következett.
A rögtönzött fotósmeneten azonban az egyik megállás után megadta magát az autóbusz, akkumulátor hibával. Közel másfél órán keresztül álltunk egy forgalmas sugárút külső sávjában, míg a tulajdonos, Yusuf egyik ismerőse meg nem érkezett egy másik akksival, így folytatni tudtuk a menetet.
Amíg vártuk a segítséget, addig próbálkoztam egy-két együttállásos fotót összehozni. Ez lett a legjobb, amint egy ZiL teherautó halad el a 256-osunk mellett.
A nap utolsó részében felkeresük a busz tulajdonosának egyik telepét, ahol számos szovjet autó mellett pihen a buszához vásárolt donor autóbusz, mely korábban szintén Tádzsikisztánban, Turszunzoda környékén teljesített műszakváltós járatokat. Erről a buszról, mely a 7857 PT 02 rendszámot viselte, a kedvezőtlen napállás miatt csak dokumentum jellegű képet sikerült készíteni.
Donorként szolgáló 256-os: korábban Turszunzoda környékén teljesített műszakváltós járatokat 7857 PT 02 rendszámmal.
Menetrend szerinti járatok Hudzsand és Zafarobod között:
A következő két napot szintén Hudzsandban töltöttük, hiszen a városból menetrend szerint jár két darab Ikarus az üzbég határnál található Zafarobodba. Viszont naponta csak egy busz dolgozik, a másik Hudszandban pihen, így több nap kellett ahhoz, hogy mindkét autóbuszról legyenek menet közben fotók. A zafarobod-i járat délelőtt 10 óra felé érkezik Hudzsandba és délután 1 órakor indul vissza Zafarobod felé. A délutáni járatot április 21-én és 22-én is autóval követtük, így bőséges képanyag született ezekről a buszokról is.
Hudzsand, autóbusz állomásra érkezik a zafarobod-i járat április 21-én, délelőtt. Aznap a 9353 TT 02 rendszámú Ikarus 250-es dolgozott, melyet 1988-ban gyártottak.
Jellegzetes posztszovjet obeliszkkel mutatkozik a 250-es Dehmoy közelében. Háttérben Hudzsand városa látható.
A busz menetrend szerint közlekedik, így útközben számos helyen megáll utascserére, köztük a képen látható iskola előtt is Spitamen községnél.
Ez a járat Hudzsand és Zafarobod között szinte végig úgy megy, hogy a Nap csak az ajtótlan oldalát süti az autóbusznak. Kivétel ezalól egy nagyon rövid szakasz Komsomol település közelében, ahol lehet az ajtós oldalát is jó napállással fotózni az autóbusznak.
Az elmaradhatatlan tádzsik (magyar) trikolór és a magyar autóbusz. A kép Mekhnatobad település határában készült.
Az autóbusz vezetője külön kérte, hogy fényképezzem le őt. Innen is köszönjük a segítséget!
Másnap ugyanaz volt a terv, mint előző nap, azaz követni ezt a járatot, hiszen ezúttal a másik autóbusz, a 3055 TT 02 teljesítette a zafarobod-i járatot.
Emomali Rahmon elnök képe, aki 1994. óta autoriter rezsimmel irányítja az országot, rengeteg helyen feltűnik az országban, köztük ennél az útszéli obeliszknél is Kulanbash településnél.
Spitamen településre érkezik az Ikarus 250-es Hudzsand felől.
Hasonlóan az előző naphoz, ezúttal is fotóztunk a spitamen-i iskolánál.
Kurkat településnél az autóbusz elhagyja a főutat és egy szakaszon közvetlenül az üzbég határ mellett halad. Ezen a szakaszon a képen látható kavicsos úton halad az autóbusz.
Az előző nap megismert napos-ajtós helyen kötelező volt lefotózni az autóbuszt.
Dzhami településnél halad a 250-es. Itt már igazi világ vége érzése van az embernek, sok turista nem mondhatja el magáról, hogy járt már itt. Persze sok látnivaló azért nincsen.
A sík vidék ellenére egy jó kis tájkép összejött egy domboldalról. A háttérben látható hegyek már Üzbegisztánhoz tartoznak.
Plusz egy Ikarus a szomszédos Üzbegisztánból:
Bár nem Tádzsikisztánban, de a kirándulás során találkoztunk egy másik Ikarus-szal is, mégpedig a szomszédos Üzbegisztánban. A 10 103 TAA rendszámú Ikarus 256-os a kelet-üzbegisztáni Angren városában található R.G.T.O. gyár munkásait szállítja a városban. Erről az autóbuszról kettő képet készítettünk:
A gyár előtt várja a munkásokat a 10 103 TAA rendszámú Ikarus 256-os, hogy a várost bejárva hazavigye az embereket.
A város szélén vezető úton halad a műszakváltós járat.
Összességében azt gondolom, hogy eredményesen zártuk ezt a közép-ázsiai kalandot. Minden kiszemelt autóbuszról sikerült képet készítenünk, valamint a bazári Ikarus által felfedeztünk egy eddig teljesen ismeretlen autóbuszt is. Természetesen szinte biztos, hogy a beszámolóban látott buszokon kívül, mind Tádzsikisztánban, mind Üzbegisztánban vannak még Ikarusok, így a keresés folytatódik...