"Van Szicílián egy különleges vasútvonal, amely a híres tűzhányót, az Etnát öleli körbe: ez a Ferrovia Circumetnea, mely a 111 kilométeres hosszán változatos tájakon, sűrű belvárosokon, gyümölcsösökön és zöld legelőkön át kopár kőtengeren keresztül vezeti az utazót 1895 óta, 950 mm-es nyomtávolságon. Egy újabb bakancslistás tétel mögé került pipa, miután sikerült 3 és fél napot eltölteni ennek a vasútnak a megismerésével.

A kirándulás nem indult zökkenőmentesen, mert egy zivatar miatt a repülőgépem csak 3 órás késéssel tudott felszállni Budapestről, 18:30 helyett 21:30-kor. Szicília második legnagyobb városába, Cataniába csak 23:30 körül érkeztünk meg, addigra viszont már se vonat, se metró nem járt, amivel előzetesen terveztem a bejutást a repülőtérről, így kénytelen voltam taxit igénybevenni 35 euróért, az előzetesen kalkulált 3,2 euró helyett. Nem voltam boldog, de legalább megérkeztem.

Néhány óra alvás után, másnap kora reggel vetettem bele magam Ferrovia Circumetnea (továbbiakban FCE) felfedezésébe. Az FCE a Catania központjában található Borgo állomásról indítja járatait, ahol a járműtelep is található. A vonal első szakasza többemeletes házak között halad, itt sikerült a kirándulás utolsó napján készíteni egy felvételt, ahogy Paterno' felől érkezik Catania-Borgo állomásra az FCE DMU 004-es "Vulcano" becenevű motorvonata. 

Catania belvárosában, a Catania-Borgo állomásra érkezik egy Newag gyártmányú "Vulcano" motorvonat.

Ha lehet hinni a híreknek, ilyen képet már nem sokáig lehet csinálni, ugyanis régóta tervezik a vasút metróval történő kiváltását Catania és Paterno' között. Nem lenne példa nélküli az FCE történetében az ilyesmi, hiszen egykor a vasúti szerelvények egészen a kikötőig jártak, de miután 1999-ben megépült a metró a vasút alatt, a vasutat felszedték ezen a szakaszon. Sőt, mi több, jelenleg is van olyan szakasza a vonalnak, nevezetesen Borgo és Nesima között, ahol egymással párhuzamosan halad a metró és a vasútvonal, úgy, hogy még csak nem is konkurenciái egymásnak, hiszen mindkettőt az FCE üzemelteti.

Témához kapcsolódik, hiszen az FCE üzemelteti a cataniai metrót is: az egyik, Firema gyártmányú CT0 típusú vonat Italia állomáson: a metró idézőjelben értendő, inkább földalatti vasútról van szó, hiszen harmadik sín helyett felsővezetékről kapja a 3000V-os egyenáramot a szerelvény.

A vasút, miután kiér a belvárosi részről, továbbra is sűrűn lakott részeken halad. Ezen a szakaszon nincs igazán jó fotóhely, így nem is erőltettem a fotózást. A vasút 19 kilométer megtétele után megérkezik Catania agglomerációjának szélére, Paterno' városába. Néhány elővárosi vonat csak idáig közlekedik, naponta 4 pár vonat csak Catania - Paterno' között szállítja az utasokat. Amíg Catania és Paterno' között nincs semmiféle jó fotóhely, addig Paterno' állomáson már jellegzetes szicíliai képeket készíteni, hiszen a hátteret itt már az Etna 3300 méteres füstölgő csúcsa szolgáltatja. Május 23-án több órát töltöttem az állomáson és annak környékén, hiszen bőven akadt jó beállítás:

Forgalom Paterno' állomáson: az ADe 17-es pályaszámú FIAT motorkocsi Randazzo - Catania-Borgo vonatként jár ki az állomásról, a második vágányon az egyik Vulcano motorvonat tölti fordulóidejét. Hamarosan az is Catania felé indul majd. A háttérben pedig a füstölgő Etna magasodik.

Paterno' állomásra érkezik egy hagyományos kialakítású FIAT motorkocsi, az ADe 20-as. Ezeket a járműveket a '70-es évek végén szerezte be a Ferrovaria Circumetnea. Napjainkban már kevés üzemel belőlük. 

Paterno' - Catania-Borgo viszonylatú személyvonat várja indulását.

A Ferrovia Circumetnea büszkesége, a lengyel Newag által gyártott "Vulcano" motorvonat. Összesen 4 darab közlekedik belőlük a vonalon 2016. óta.

Paterno' után a vasút megkezdi a hegymászást, hiszen míg az előbb említett város tengerszint felett csak 225 méter magasan van, addig a 15 kilométerrel arrébb fekvő Adrano már 560 méter tengerszint feletti magasságon fekszik. Ez a szakasz messze a legunalmasabb része a vonalnak: 2015. óta a vasút nagyrészt a föld alatt fut, így érinti Santa Maria di Licodia, Biancavilla és Adrano településeket, így ezekből nem sokat lehet látni, fotózni pláne nem lehet ezeken a szakaszokon. 

Elhagyva ezt a felújított, ámde unalmas szakaszt következik a Ferrovia Circumetnea legizgalmasabb és legszebb szakasza, hiszen a vasút megérkezik Bronte városába. Bronte a vasútbarátok körében arról a megszilárdult lávamezőről híres, amelyen áthalad az FCE vonala. Nem véletlen, hogy én is prioritásként kezeltem ezt a lávamezőt, amely egy 1843-as kitörés után keletkezett, hiszen kis túlzással olyan, mintha az ember a Holdon fotózna vonatokat:

Holdbéli tájon: az egyik felújított FIAT motorkocsi, az ADe 16-os halad Randazzo felé a Bronte melletti kőtengerben. 2009-2010 folyamán összesen 6 darab motorkocsit újítottak fel, mely során klímát, kerékpárszállításra kijelölt helyet, új fényezést és új fényszórókat kaptak a járművek.

A DMU 002-es pályaszámú Vulcano motorvonat halad a megszilárdult lávamezőn Bronte határában. 

Egy felújított és egy hagyományos FIAT motorkocsi a Bronte melletti kőtengerben.

Rögtön Bronte utáni település Maletto. A vasút, bár csak néhány kilométert megy az előzőekben bemutatott megszilárdult lávatengertől, már egészen más arcát mutatja a vonal: a vonatokról üdezöld mezőkön állva lehet képeket készíteni, majd két kilométerrel távolabb már a hangulatos kisvárossal a háttérben készülhet az újabb vasútfotó:

Az ADe 17-es pályaszámú FIAT motorkocsi halad egy kisebb viadukton Catania-Borgo felé.

A cataniai székhelyű ITIN által gyártott motorkocsik Maletto határában: összesen 5 darab készült ezekből a járművekből 1990-91-ben, melyek az ADe 21-25-ös pályaszámokat kapták. A képen az ADe 25-ös és mögötte az ADe 23-as a Maletto melletti mezőkön.

Vulkán a vulkán alatt: az egyik "Vulcano" motorvonat az Etna alatt halad Randazzo felé a Bronte és Maletto között található Lifisa Roccacalanna nevű falucska közelében május 22-én, délután.

Maletto hangulatos kisvárosát hagyja maga mögött az ADe 25-ös motorkocsi és társa. Háttérben a Castello Manfredi Maletta magasodik.

Maletto egyébként a legmagasabban fekvő állomás a vonalon, a tengerszint feletti magassága 924 méter. Innen a vonal megkezdi ereszkedését a tengerszintre. A vonalon a következő, jelentős állomás Randazzo. Még nem említettem, de mindenképpen említésre érdemes, hogy a jelenlegi menetrendben nincs olyan vonat, amely a teljes vonalon végigmegy a vonalon. Ha az ember végig akarja utazni a vonalat, akkor legalább egyszer mindenképpen át kell szállnia, célszerűen Randazzóban, hiszen innen indulnak Riposto felé a vonatok:

Csúcsforgalom Randazzo állomáson: a még hagyományos, narancs festésű ADe 15-ös motorkocsi, és a 003-as Vulcano motorvonat Catania felől érkezett, míg az ADe 13-as és társa Riposto felől jár be az állomásra. 

A menetrend bőven hagy kívánnivalót maga után, hiszen miután vonatom megérkezett a városba, két és fél órát kellett várni a csatlakozásra Riposto felé. A vonal végpontja felé csak napi három pár vonat van...papíron. A valóságban viszont csak napi kettő volt ottjártamkor, amire elég csúnyán rá is fáztam. Történt ugyanis, hogy miután megérkeztem Ripostóba nem mentem vissza Randazzo felé azonnal, mondván, hogy úgyis lesz ma még egy vonatpár, így készítettem egy fotót az állomáson álló vonatról és lementem a tengerpartra, majd elindultam egy olyan fotóhelyet keresni ahol a háttérben a tengerrel lehet vonatot fotózni. A kiszemelt fotóhelyet megtaláltam és azt elfoglalva vártam. És vártam. De a nap utolsó vonata Riposto felé csak nem akar jönni. Ami ennél nagyobb baj volt, hogy akkor nem lesz vonat, amely visszavisz engem Randazzo felé. Vártam még egy fél órát körülbelül, majd konstatáltam a jó nagy pofáraesést. A baj az volt, hogy már busz se nagyon volt (az FCE számos buszjáratot is üzemeltet az Etna környéki városokban). Elkezdtem visszabandukolni Riposto felé, hogy jó, akkor legrosszabb esetben stoppolok, aztán valahogyan csak visszajutok a szállásomig. Miközben gyalogoltam az út szélén, hirtelen hátrapillantva megláttam a távolban közeledni a vonatpótló buszt, amely körülbelül 45 perces késéssel igyekezett Randazzo felé. Szerencsére a heves integetésem hatására megállt és felengedett, miután megmutatatt a kalauznak az aznap reggel vásárolt napijegyemet. Így kaland után sikerült visszajutni a szállásomra. 

Randazzo és Riposto között tehát naponta van három pár vonat menetrend szerint. Ebben a gyér kínálatban ezen a szakaszon nem sikerült egyetlen egy nyíltvonali képet sem készíteni. Ez a szakasza a Circumetnea-nak egyébként híres arról, hogy időnként elönti az Etnából kitörő láva. 1911-ben Piedimonte Etneo, 1923-ban Linguaglossa közelében, 1928-ban Mascali, 1981-ben pedig Randazzo közelében érte el lávafolyam a vasútvonalat. Az 1928-as kitörés miatt ráadásul 3 évig, 1931-ig szünetelt a vasúti forgalom emiatt. 

Gyors fotó Linguaglossa állomáson: a hagyományos festésű ADe 15-ös és társa Randazzo - Riposto vonatként várakozik az állomáson.

Riposto, végállomás: az ADe 17-es és ADe 15-ös az indulás előtti pillanatokban Riposto állomáson.

Összességében remek napokat töltöttem Szicílián, a távolabbi tervek között szerepel a másik olasz sziget, Szardínia vasútjának felfedezése is, szóval első, de biztosan nem utolsó alkalommal fotóztam vonatokat Olaszországban.