Tunéziába a '70-es és '80-as években a Ganz-MÁVAG rengeteg járművet exportált, kezdve a DHM-11, DHM-13 és DHM-14 típusjelű mozdonyoktól, elővárosi személykocsikon és háromrészes villamos motorvonatokon át távolsági személyvagonokig. A 2024. januári kirándulásomon utánajártam, mi maradt meg a Ganz-MÁVAG örökségéből az észak-afrikai országban.
Utazásom január 15-én kora reggel Ferihegyen kezdődik, ahol a W!zz járatával Milánó-Malpensa repülőteréig, ott átszállva pedig a Tunisair, a tunéziai nemzeti légitársaság Airbus A321-es repülőgépével utazok Tunisz-Carthage repülőterére. Reggel 6-kor indultam Ferihegyről, délután 14 óra után nem sokkal landolok Tuniszban. Az ilyenkor kötelező protokoll (útlevélvizsgálat, pénzváltás) elvégzése után taxival, 20 tunéziai dínárért (kb. 2200 Ft) a város főpályaudvarára, a Gare de Tunis-ra mentem. Azért kellett taxit igénybevennem, mert a tuniszi repülőtér közösségi közlekedéssel való elérése katasztrofális. Bár a helyi szolgáltató, a Transtu honlapja szerint van repülőtéri busz, én gyakorlatban ennek nyomát sem láttam, ezért voltam taxira kényszerülve. A taxis kicsit meglepetten kérdezte, hogy nem fázom-e, mert hát hiába, ott a 20 fokos hőmérséklet hidegnek számít, míg én már a rövidnadrágomat is felvettem volna, ha csomagoltam volna.
A Gare de Tunis pályaudvaron gyorsan vettem egy jegyet a szomszédos állomásig, Jebel Jelloud-ig, hiszen ott várt rám az első magyar vonatkozású fotótéma, mégpedig 4 darab 040-DO sorozatú Csörgő. A Ganz-MÁVAG összesen 30 darab Csörgőt exportált Tunéziába. Első körben 10 darab érkezett 1981. folyamán, ezek voltak a Ganz-MÁVAG DHM-11 típusjelű mozdonyai. Ezek a gépek annyiban különböztek a mi Csörgőinktől, hogy méteres nyomtávolságúak voltak, nem volt bennük vonatfűtési segédüzemi generátor, segédüzemi hajtásuk hidrosztatikus rendszerű volt, valamint ellátták őket sivatagi porvédelemmel is. Ezek a mozdonyok Tunéziában a 040-DL sorozatjelet kapták. Ezeket a gépeket főleg Tunisz elővárosában, a Tunisz - Hammam Lif - Borj Cedria - Erriadh vonalon használták.
A későbbiekben további igény mutatkozott az SNCFT (Société Nationale des Chemins de Fer Tunisiens, azaz a Tunéziai Nemzeti Vasutak) részéről újabb mozdonyokra, így 1984-ben, és 1985-ben további 20 darab mozdony érkezett az észak-afrikai országba, melyek a DHM-13 (méteres nyomtávolág) és a DHM-14 (normál nyomtávolság) típusjelet kapták, az SNCFT pedig a 040-DO sorozatjelet adta ezeknek a gépeknek. Normál nyomtávolságú gépekből 5 darabot, míg méteres nyomtávolságú mozdonyokból 15 darabot szállított a Ganz-MÁVAG. Napjainkra már egyetlen egy üzemképes példány sem maradt, a legutolsót 2013-ban állították le. Jebel Jelloud állomás egyik hátsó vágányán tehát 4 darab 040-DO várja sorsának beteljesülését:
Jebel Jelloud állomás egyik hátsó vágánya: 4 darab 040-DO sorozatú Csörgő várja sorsa beteljesedését.
Elől a 040-DO-281-es pályaszámú gép,
mögötte a 040-DO-321-es,
aztán a 040-DO-284,
végül a 040-DO-283 zárja a sort.
Csörgő sorfal tunéziai módra.
Elhagyott állapotban...
Ezek után másra már nem nagyon volt idő, így a szállásra mentem, másnap ugyanis az első vonattal terveztem utazni Sousse városáig. Sousse-ban két fejpályaudvar található: a Tunisz és Sfax felől érkező távolsági vonatok a Gare de Sousse pályaudvarra érkeznek, míg Sousse Bab Jedid pályaudvaron a Métro léger du Sahel regionális vonatai végállomásoznak. A két pályaudvar között van vágánykapcsolat, de az le van zárva, azon nincs semmiféle közlekedés.
Január 16-án délelőtt fél 9-re érkezett meg a tuniszi vonat a Gare de Sousse pályaudvarra. Innen gyalog 15 perc alatt érhető el a másik fejpályaudvar. Az aznapi célom a Métro léger du Sahel felfedezése volt, ugyanis helyi vasútbarátok internetes videói alapján még előfordul, hogy a vonalon még közlekedik egy háromrészes Ganz-MÁVAG motorvonat, igaz, már csak dízelmozdony vontatással.
1984-ben a Ganz-MÁVAG 6 darab motorvonatot szállított az SNCFT megrendelésére, amelyek az előbb említett Métro léger du Sahel, azaz a Sousse Bab Jedid - Monastir - Mahdia vonalon álltak szolgálatba. A tunéziai vasútnál ezek a motorvonatok az YZ-E sorozatjelet kapták. A járművek nagyon hasonlítanak a Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában közlekedő társaikhoz, a fő eltérés annyi, hogy ezek a járművek 1000 mm nyomtávolságúak. A Ganz motorvonatok a 2010-es évek elejéig közlekedtek tartósan, ugyanis akkor érkeztek a kiváltásukra szánt, Hyundai Rotem motorvonatok, amelyek kiszorították őket a napi forgalomból.
De, mint elmítettem, interneten felbukkannak friss videók, amik arra engednek következtetni, hogy alkalomadtán még előfordul Ganz motorvonat ezen a vonalon, így próba szerencse alapon egy napot rászántam erre a történetre. Sajnos nem volt szerencsém, mert forgalomba nem volt kiadva aznap magyar motorvonat, így mindössze, két, Hyundai Rotem motorvonatról készült felvétel:
Monastir városában halad az egyik Hyundai Rotem motorvonat, amely a Ganz-MÁVAG motorvonatokat kiszorította innen.
Sahline közelében a Métro léger du Sahel egyik szerelvénye.
A vonatból tisztán be lehet látni a Métro léger du Sahel telephelyére, ahol ott álltak a szóban forgó Ganz-MÁVAG motorvonatok, így délután elhatároztam, hogy megpróbálok bekéreckedni a telepre, elvégre ezekért a járművekért utaztam ide. Ezúttal szerencsém volt, nagyon barátságosan fogadtak, mikor elmondtam, hogy magyar vagyok, és ezekért a motorvonatokért utaztam Tunéziába, így lehetőségem adódott felvételeket készíteni ezekről a járművekről:
Az YZ-E-003 pályaszámú Ganz-MÁVAG motorvonat a Métro léger du Sahel Sousse-ban található telephelyén.
Alkalomadtán kiadják forgalomba, igaz, már csak dízelmozdony vontatással.
A motorvonat másik oldala, a háttérben feltűnik még egy motorvonat.
A telep hátsó részében Ganz-MÁVAG motorvonatokból van a kerítés: a képen az YZ-E-005.
Leállított Ganz-MÁVAG motorvonatok: az előtérben az YZ-E-002.
Az úr, aki beengedett (nem tudom, milyen munkakörben volt), elmondta, hogy a 6-ból 5 motorvonatot itt tárolnak, közülük az YZ-E-003-at szokták kiadni egy dízelmozdonnyal, ha egyszerre két Hyundai Rotem motorvonat is kiesik a forgalomból. Ugyanis 7 darab Hyundai Rotem motorvonat van a Métro léger du Sahel Sousse-ban található fűtőházába állomásítva, és 6 darab motorvonatot kell a fűtőháznak kiadnia naponta. A maradék egy magyar motorvonatot, az YZ-E-006-ot nem itt tárolják, hanem Tuniszban, ahol már csak mint személykocsikként számítanak rá, azt is csak végszükség esetén.
Bár forgalomban nem sikerült elcsípni magyar motorvonatot ezen a vonalon, mégis elégedetten zártam a napot. Az utolsó vonat Sousse-ból Tuniszba viszonylag korán, 15:50-kor elment, így aznapi szállásom Monastir-ban volt.
A következő részben megismerkedünk a Ganz-MÁVAG által gyártott, Tunéziában közlekedő személykocsikkal, valamint további Csörgőkkel, és motorvonatokkal is. A folytatás: