Másnap reggel indultam vissza a fővárosba, szerencsére mozdonyvontatású vonattal, amely egy General Electric mozdonyból, és három, Ganz-MÁVAG által gyártott személykocsiból állt. A néhai nagy magyar járműgyár termékei közül már csak ezek futnak az afrikai országban, de ezek még nélkülözhetetlenek. Az SNCFT 1982-ben írt ki pályázatot 100 darab normál-és méteres nyomtávolságú, első- és másodosztályú személykocsira, valamint energiatermelő aggregátorkocsira, melyet a Ganz-MÁVAG nyert meg konzorcumban a nyugatnémet MAN-nal és az olasz Wabco-val. A kocsikat az SNCFT 1985. és 1986. folyamán vette állományba. 

Ha mozdonyvontatású a vonat, akkor biztosan Ganz-MÁVAG kocsikat fog húzni (hiszen más személykocsija nincs az SNCFT-nek), így ennek szellemében erre a témára álltam rá. Miután visszatértem Tuniszba, elkezdtem fotóhelyet keresni a délutáni, Dahmani állomásra közlekedő vonatnak. Egy jó fotóhelyért nem kellett elhagyni a várost, elegendő volt Jebel Jelloud után kiállni a vonal mellé, ahol már nincsen felsővezeték, és várni. Hamarosan meg is jelent a vonat, ami a 040-GT-564-ből, egy 1999-ben gyártott General Electric mozdonyból, és három darab Ganz-MÁVAG személykocsiból állt:

Tunisz - Dahmani személyvonat Tunisz külvárosában a 040-GT-564-el az élen.

Ganz-MÁVAG 2. osztályú személykocsi kívülről,

illetve belülről (az utastéri felvételeket másnap este készítettem Tuniszban).

Ganz-MÁVAG aggregátorkocsi,

illetve annak géptere. Ha a kocsi a vonat közepén van, az utasoknak a géptéren keresztül kell közlekedniük a zúgó motor mellett (a képet január 17-én, Sousse-ból visszafelé készítettem).

Végül a Ganz-MÁVAG 1. osztályú kocsija,

valamint annak utastere.

A fotóhely, ahol ezt a vonatot lefotóztam a Sidi Fatallah járműtelep mellett volt. Ide is megpróbáltam bekéreckedni, de sajnos nem jártam sikerrel, itt nem voltak annyira barátságosak, mint Sousse-ban. Viszont ezen a telepen várta sorsát három darab 040-DL sorozatú, DHM-11 típusjelű Csörgő, így egy oszlopra felmászva, a kerítésen kívülről sikerült egy szigorúan dokumentum jellegű képet csinálni róluk:

Leállított 040-DL sorozatú mozdonyok egy oszlopról fotózva. Az elsőnek a pályaszáma 040-DL-234, a többi ismeretlen.

Estefelé pedig, ahogy vonatoztam vissza Jebel Jelloudból Tunisz főpályaudvara felé, észrevettem még egy Csörgőt, ami a másik járműtelepen, a Farhat Hached telepen állt, így a szállára menetel előtt még mindenképp akartam erről a gépről is csinálni egy felvételt. A pályaudvarról visszasétáltam a portára, ahol nem volt senki, így fogtam magam és bementem. Mivel végső soron engedély nélkül voltam bent, gyorsan kattintottam két képet erről a gépről, ami a 040-DO-322-es pályaszámot viselte, majd angolosan távoztam a helyszínről (utóbb kiderült, hogy valószínűleg nem engedtek volna be, mert két nappal később felfedeztem az YZ-E-006-os pályaszámú motorvonatot ugyanezen a telepen, akkor viszont megtagadták a belépést).

040-DO-322 Tuniszban, a Farhat Hached járműtelepen.

Ugyanaz a gép a másik oldalról fotózva.

Másnap, január 18-án elhagytam a fővárost, és egy vidéki túrát csináltam. A reggeli első vonattal Bir Bou Regba állomásig mentem, ahol az előzetes térképes tervezgetés során felfedeztem egy ígéretes fotóhelyet. Tudtam, hogy ma nem fogok sok képet csinálni, mindössze két vonat mozdonyos vonat fog jó napállással közlekedni, de itt volt a lehetőség felfedezni a vidéki Tunéziát is. A nap első képére nem kellett sokat várni, hamarosan megjelent a Mahdia - Tunisz személyvonat, amely egy AMT 800-as sorozatú motorvonattal volt kiadva, mögötte fél órával azonban jött az igazi fotótéma, a Sfax - Tunisz gyorsvonat, amelyen a vonóerőt a 040-GT-565 biztosította:

Ismeretlen pályaszámú AMT 800-as sorozatú motorvonat halad Bir Bou Regba-nál Mahdia - Tunisz személyvonatként.

Fél órával később pedig ugyanott a 040-GT-565 Sfax - Tunisz gyorsvonat.

Ez a kép reggel 8:49-kor készült, a következő vonat, amit mozdony fog húzni 14:00 körül várható, így volt idő felfedezőútra indulni. Bir Bou Regba városából csináltam egy túrát a szomszédos településig, Bou Argoub-ig. Mire lesétáltam a nagyjából 10 kilométeres távot, szépen el is telt az idő. Itt jegyezném meg, hogy bár ez a vasúti fővonal Tunisztól egészen a Sousse előtti állomásig, Kalaa Sghira-ig kétvágányú, ezt a jelenlegi forgalom egyáltalán nem indokolja, hiszen órákig nem jött egyetlen vonat sem. Bár az SNCFT menetrendje írja, hogy Nabeul-ba van vonatközlekedés (ez a vonal Bir Bou Regba-nál ágazik ki a fővonalból), ez a gyakorlatban nem így volt, egész nap egyetlen vonat sem jött, ami Nabeul-ba közlekedett volna. 

Szóval szépen lassan megérkeztem Bou Argoub településre, ahol találtam is egy jó fotóhelyet, ahol a helyi mecsettel a háttérben lehet a vonatokat fotózni. Fél órát kellett várni itt a vonatra, közben a helyiek nagy érdeklődéssel nézték, hogy mit csinálok, volt, aki oda is jött hozzám megkérdezni, hogy mi járatban vagyok erre. Mondtam, hogy turista vagyok a csekély francia nyelvtudásomat kihasználva. Hamarosan megjelent a vonat is, amit megint csak a 040-GT-565 húzott, így a mozdony meglett a rövid orrával előre is, mögötte pedig három darab első osztályú, valamint egy aggregátorkocsi volt, ami az energiaellátást biztosította a szerelvénynek.

Délutáni mozdonyos vonatként megint csak a 040-GT-565 lett meg, ezúttal a rövid orrával előre.

Bou Argoub állomáson a délután folyamán még sikerült csinálni egy képet egy kínai gyártmányú motorvonatról, amin az állomás felvételi épülete is látszik, majd megvártam a Sousse felé közlekedő vonatot, amivel vissza kellett mennem Bir Bou Regba állomásra, mert, mint említettem a nabeul-i vonatok nem közlekedtek, amikkel terveztem, a Tuniszba közlekedő vonatok pedig délután nem állnak meg Bou Argoub állomáson. Visszaérve Bir Bou Regba-ba kiderült, hogy a tuniszi vonat 45 percet késik, így maradt időm kipróbálni a helyi restit is.

Bou Argoub állomáson halad át egy kínai motorvonat Tunisz felé.

Másnap, az utolsó Tunéziában töltött napot Bir Aniba állomás mellett kezdtem, ahol egy régebbi Google utcakép alapján választottam fotóhelyet a reggeli Ghardimau - Tunisz vonatnak. Ezzel nagyon csúnyán "pofáraestem", mert az utcakép elkészítése óta ezt a vonalat felújították és villamosították, ráadásul mozdonyos vonat helyett egy modern kínai, CSR Nanjing Puzhen gyártmányú motorvonat jött. Igazából csak a tuniszi háttér miatt teszem fel az itt született képet:

Kínai motorvonat halad Tunisz külvárosában a fejpályaudvar felé.

Viszont innen szerencsésebben alakult a nap. Visszaérve a főpályaudvarra kiderült, hogy Bou Gatfa állomásra motorvonat helyett mozdonyos vonat közlekedik, így sikerült normál nyomtávon is Ganz-MÁVAG gyártmányú kocsikból álló vonatot fotózni, amelyet ráadásul beugró tehervonati mozdony, a 060-DP-150 továbbított. A 060-DP sorozatot a Bombardier gyártotta MX624S sorozatjellel a '80-as években.

Beugró tehervonati mozdonnyal vár indulásra Bou Gatfa állomásra egy személyvonat a Gare de Tunis pályaudvaron, normál nyomtávon.

A bevezetőben már említettem, hogy a Ganz-MÁVAG elővárosi személykocsikat és vezérlőkocsikat is szállított Tunéziába, ahol hosszú évtizedekig a 040-DL sorozatú Csörgőkkel továbbítottak elővárosi személyvonatokat a Tunisz - Hammam Lif - Borj Cedria - Erriadh vonalon. Ezeknek a kocsiknak - amelyekből 30 darabot, köztük 6 vezérlőkocsit szállított a Ganz-MÁVAG 1980-ban - is a Hyundai Rotem motorvonatok érkezése pecsételte meg a sorsát, azonban két darabot állományban hagyott az SNCFT, leginkább az ottani "prolivonatoknak". Szerencsém volt, mert pont a pályaudvaron voltam, amikor megérkezett a "prolivonat" az egyik járműtelepről, így sikerült utastéri felvételi csinálni, viszont kívülről nem sikerült jó fotót csinálni a vágányokat elválasztó kerítés miatt. Kisvártatva ki is tolták a szerelvényt, egészen vissza a Farhat Hached járműtelepre, így gyalog utánamentem, és a kerítésen kívülről sikerült lefotózni a kocsit. Sajnos ezekhez a kocsikhoz tartozó vezérlőkocsit még leállítva sem találtam.

Az utolsó mohikánok egyike a Ganz-MÁVAG 1980-ban szállított elővárosi személykocsijai közül.

A személykocsi utastere.

"Ganz-MÁVAG Budapest 1980."

Ezen a délutánon vettem észre, szintén a Farhat Hached járműtelepen az YZ-E-006 pályaszámú motorvonatot, amit - mint már említettem - már csak személykocsiként használnak, tartalékként. Ezúttal volt portás a portán, aki szőrös szívűen megtagadta a belépést a járműtelepre, így csak kerítésen kívülről sikerült lefotózni a motorvonatot:

Az YZ-E-006-os motorvonat Tuniszban, a Farhat Hached járműtelepen.

A motorvonat másik vége. Sajnos nem engedtek be, így nem tudtam közelebbről, jobb szögben képet készíteni róla.

Még volt egy kis időm sötétedésig, így ellátogattam a TGM-re, azaz a Tuniszt La Goulette-tel és La Marsa-val összekötő elővárosi vasútra. A TGM a Tunisz, Goulette és Marsa kezdőbetűiből áll össze. Ez volt Tunézia első vasútvonala, amelyet 1872-ben nyitottak meg. A 19 kilométer hosszú vonal érinti Karthágó történelmi romvárosát is. A vonalon kétrészes MAN motorvonatok közlekednek, amelyeket 1979-ben szereztek be. A vonalat a helyi közlekedési társaság a Transtu üzemelteti, amely a villamos, és buszközlekedés lebonyolításáért is felelős. Túl sok időm nem maradt sötétedésig, ráadásul be is felhősödött, így Tunisz határában készítettem 1-2 felvételt ezekről a motorvonatokról, amikkel lezártam a tunéziai fotótúrámat.

A TGM A-109 pályaszámú motorvonata Tunisz határában.

Ugyanaz az egység hagyja maga mögött Tuniszt. Ez volt az utolsó kép, amellyel lezártam ezt a kirándulást.

Magyar járművek Tunéziában, amikkel már nem találkoztam: a Ganz-MÁVAG 1979-ben 20 darab luxus dízelmotorvonatot szállított Tunéziába, amelyek három egységből álltak. A szerelvény egy motorkocsiból, pótkocsiból és vezérlőkocsiból állt. Arról semmiféle információm nincs, hogy ezek a motorvonatok meddig közlekedtek az SNCFT-nél, ma már nyomukat sem találtam.

A Tunéziának szállított háromrészes luxus motorvonat (forrás: Ganz Archív).

Az elővárosi személykocsiknál írtam, hogy a Ganz-MÁVAG 6 darab vezérlőkocsit is szállított Tunéziába, amelyek az YB 39D sorozatjelet kapták. Ezek, a 040-DL sorozatú Csörgőkkel ingavonatokat alkotva szállították az utasokat Tunisz elővárosában. Sajnos ilyen vezérlőkocsi már nincsen forgalomban, leállítva sem találtam egyet sem, így a "Ganz vállaltok vasútijármű gyártása az 1980-as évektől napjainkig" című könyvből, Reményi Gyula Úr felvételével illusztrálnám, hogy hogyan is nézett ki ez a vezérlőkocsi:

Részlet a "Ganz vállalatok vasútijármű gyártása az 1980-as évektől napjainkig" című könyvből: Ganz-MÁVAG vezérlőkocsi Tuniszban, 2008-ban, Reményi Gyula felvételén.