Srí Lanka szigetén kiterjedt vasúthálózat található, amelyeken az olyan vasútfotósoknak, mint én, igazi csemegének számító fotótémák közlekednek. Srí Lankán, vagy régi, gyarmati időkből származó nevén, Ceylonon 6 napot töltöttem el, hogy az ócenánparttól kezdve, a síkságokon található trópusi esőerdőkön át a hegyvidékig mindenféle terepen fotózzak vonatokat. Következzen hát erről a kirándulásról egy beszámoló, bőséges képanyaggal!

Ez a kirándulás a malajziai út folytatása, így nem Magyarországról, hanem Malajzia fővárosából, Kuala Lumpurból érkeztem meg Colombo-ba, január 21-én este az AirAsia egyik Airbus A320-asával. Mivel a Colombo - Bandaranaike repülőtér nagyon messze van a belvárostól, és késő este közösségi közlekedés már nem nagyon van, így olyan szállást választottam az első éjszakára, amely vállal reptéri transzfert is, így már a repülőtéren várt rám egy fuvar, amely bevitt a belvárosi szállodába. 

Január 22. (szerda)

Az első, érdemi nap január 22-e volt. És hát, az első nap rögtön egy jelentős újratervezéssel indult. A tervem szerint aznap Maho állomásra akartam utazni a 9:20-kor induló vonattal. Viszont mikor kiértem az állomásra, konstatáltam, hogy teljesen másik menetrend van érvényben, mint amivel terveztem. Direkt erre az útra letöltöttem egy alkalmazást, amely a Srí Lankán közlekedő vonatok menetrendjét tartalmazza, viszont, ott élesben derült ki, hogy ez egyáltalán nem fedi a valóságot, kezdhettem a tervezést előlről. Az a vonat, amelyről én azt hittem, hogy 9:20-kor megy, valójában nem létezik, Maho felé 6:05-kor, majd 13:20-kor indult vonat Colombo-ból. 

A könnyebb átláthatóság és megértés végett a bejegyzést a srí lanka-i vasúthálózat térképével kezdem. Srí Lankán a vasúthálózat 1449 km hosszú, a nyomtávolság 1676 mm.

Mivel Maho felé aznap nem volt már értelme elindulni, mivel oda 2,5 órás a vonatút, ezért ezt a programot a következő napra tettem át, az első napot pedig Colombo-hoz közel, az ország fővonalán töltöttem. Colombo és Polgahawela között 82 kilométer hosszan vezet az ország fővonalának nevezett vasútvonal. Ez egy kétvágányú vonal, amelyen jelentős vonatforgalom zajlik, hiszen ezen a vonalon közlekednek a Kandy, a Badulla, a Batticaloa és a Trincomalee felé közlekedő távolsági vonatok, ezek mellett nagy számban közlekednek az ingázók által használt elővárosi járatok, valamint tehervonatok is akadnak ezen a vonalon. 

Délután, miután rendeztem a soraimat, elindultam Veyangoda település felé. A tervezés során itt kinéztem egy közúti felüljárót, amelyről jó képeket lehet készíteni a vonatokról, így aztán az első nap nagy részét itt töltöttem. Nem is kellett sokat várni az első fotóra, hamarosan megjelent a Sri Lanka Railways S12-939 pályaszámú motorvonata, mely egy Nanouya - Colombo-Fort expresszvonatot teljesített. Ezeket a motorvonatokat 2012-ben szerezte be a srí lanka-i vasút a kínai CSR gyártól 22 darabos példányszámban.

S12-es sorozatú motorvonat Veyangoda határában Nanuoya - Colombo-Fort expresszvonatként.

Körülbelül 3 órát töltöttem el ezen a felüljárón, várva egy mozdonyos vonatot is, de az csak nem akart jönni. Mivel Veyangoda az nem egy túl turistás hely, ezért mindenki jól megnézett magának, hiszen fehér embert itt nem nagyon láttak még szerintem. Minden harmadik autós vagy tuk-tuk-os dudált, amelyet egy idő után már megszoktam, vagy legalábbis próbáltam megszokni.

Kicsivel később egy S10-es motorvonat vezérlőkocsival előre halad ugyanott. Ez is kínai motorvonat, a CSR gyártott belőlük 15 darabot 2008-ban.

Csúcsidőben gyakori az alábbi látvány: az emberek alig férnek fel a vonatra. A képen Polgahawela felé halad egy elővárosi személyvonat egy S9-es motorvonatból kiállítva.

Míg vártam egy mozdonyos vonatra, szinte minden aktív motorvonattípusból eljött egy. Az S8-as a legöregebb, ma is aktív típus, melyet a Hitachi szállított a '90-es évek elején. Az S8-839 Colombo felé halad Veyangodánál.

Aztán pár óra várakozás után csak megjelent egy mozdonyos vonat a távolban, mégpedig az M2-593 vontatásával a Batticaloa felől érkező 6012 sz. expresszvonat. Az M2-es sorozat a legrégebbi, mai napig üzemelő mozdonysorozat Srí Lankán. Összesen 14 darab épült a Sri Lanka Railways részére 1954 és 1966 között a General Motors által. Mivel ezek a mozdonyok Kanadából származnak, a legtöbb mozdony egy-egy kanadai tartomány nevét viseli, kivéve az utolsó kettőt, mely egy-egy sri lanka-i település nevét hordja. Ezek a mozdonyok nem egyszerre érkeztek Sri Lankára, így a pályaszámuk sem folytatólagos. Az első széria 569-től 573-ig, majd a második 591-től 595-ig, a harmadik széria pedig 626-tól 629-ig terjed.

Batticaloa - Colombo-Fort expresszvonat halad az M2-593 vontatásával. 

Miután összejött ez a kép, elindultam vissza az állomásra. Már az állomáson vártam a vonatomat vissza Colombo-ba, amikor az első vágányra befutott egy tehervonat az M8-845 vontatásával, amelyet természetesen le is fotóztam, bár egy kicsit bosszús voltam, hiszen, ha tudtam volna, hogy jön, akkor megvártam volna a felüljárón.

Tehervonat indul tovább Veyangoda állomásról Colombo felé az M8-845-tel az élen.

Ezekről az M8-asokról annyit érdemes tudni, hogy Indiában gyártották őket, Srí Lankára 1995 és 2001 között került összesen 8 darab lokomotív, amelyből 6 darab 16 hengeres dízelmotorral (841-848 közötti pályaszámok), míg 2 darab 12 hengeres motorral rendelkezik (877-878-as pályaszámok). A gyengébbik, 12 hengeres motoros gépeket az M8a alsorozattal jelölik. 

Erről a tehervonatról készült az első nap utolsó képe. Visszautaztam Colombo-ba, hogy aztán másnap végre az eredeti terveimnek megfelelően folytassam a kirándulásomat. 

Január 23. (csütörtök)

Reggel 5:30-kor csörgött a telefon, hiszen a kinézett vonat, amellyel ma utazni akartam 6:05-kor indult Colombo - Fort állomásról Trincomalee felé. Ezt a vonatot a tegnap már látott M2-593 húzta, összeállítása másod- és harmadosztályú Astra gyártmányú román kocsikból állt. Bár sokat utaztam harmadosztályon Srí Lankán, ezúttal másodosztályra vettem jegyet, amely 210 rúpiába került (körülbelül 280 Ft) erre a 170 kilométeres vonatútra Colombo és Maho között. 

Rizsföldek és trópusi esőerdők között haladunk Maho felé...

Röviddel 10:00 után meg is érkeztem Maho Junction állomásra. Ez egy elágazó állomás, innen vasúton három irányba lehet elindulni: Polgahawela - Colombo felé (innen érkeztem), Anuradhapura és Jaffna felé, mely a sziget északi részén találhatók, illetve Batticaloa és Trincomalee felé, melyek a keleti parton fekvő városok. Ha a vonat Colombo felől érkezik és Batticaloa vagy Trincomalee felé megy tovább, akkor Maho állomáson körbe kell járni. Így volt ez azzal a vonattal is, amellyel érkeztem, így az első kép itt, Maho állomáson erről a vonatról készült már a körüljárás után.

Colombo - Trincomalee expresszvonat jár ki Maho állomásról, élen az M2-593-mal január 23-án, délelőtt.

Miután kijárt ez a vonat az állomásról, hamarosan megjelent egy háromkocsis személyvonat az állomáson, amely egyáltalán nem szerepelt a menetrendben. Ezt a vonatot egy M7 sorozatú mozdony húzta, és ez volt az első, egyben utolsó alkalom, hogy M7-es mozdonnyal találkoztam ezen a fotótúrán. 

M7-805 jár ki háromkocsis vonatával Maho állomásról. Ez a vonat egyáltalán nem szerepelt a menetrendben, így nem tudom megmondani, hogy honnan-hova tartott. 

Az M7-es egy angol gyártmányú mozdony, a Brush Traction gyártotta őket 1981-ben. Összesen 16 darabot szállítottak Srí Lankára. Rövidebb személyvonatokon alkalmazzák őket, mert ez a leggyengébb vonali mozdonysorozat a szigetországban. 

Miután elment ez a személyvonat, akkor is maradt téma, hiszen időközben befutott egy tehervonat Medawachchiya felől. Ez a tehervonat itt kapott egy plusz kocsit és így indult tovább Polgahawela felé. Itt érdemes megjegyezni, hogy a vasúton szállítanak egészen kis mennyiségeket is Srí Lankán. Van lehetőség akár csak egy zsákot, vagy egy csomagot is feladni, a vasút elfogja azt vinni. Mivel nemzetközi forgalom nincs a sziget mivolta miatt, ezért hosszú tehervonatokkal itt nem igazán lehet találkozni, a leghosszabb tehervonat, amit én Srí Lankán láttam 12 kicsból állt. 

A brit Hunslet gyártmányú Y-678 tolat egy teherkocsival Maho állomáson. Srí Lankán mindenhol ilyen mozdonnyal végzik a tolatásokat.

Ez a vonat, amit Maho állomáson fotóztam mindösszesen 6 kocsiból állt, amiből egyet itt, Maho-n akasztottak a vonatra. A vonatot egy M4-es sorozatú, kanadai származású mozdony húzta, melyből 14 darab van a Sri Lankan Railways állományában. Minden tehervonatba van sorozva egy személykocsi is, amelyben vonatkísérők utaznak.

M4-753 jár ki egy rövid tehervonattal Maho állomásról. 

Maho azok közé az állomások közé tartozik, ahol még az eredeti, gyarmati időkből származó alakjelzőkkel szabályozzák a vonatforgalmat. Nagyon sok ilyen van a srí lanka-i vasúthálózaton, csupán a fővonalon épültek át modernebb fényjelzőkre a biztosítóberendezés elemei, a többi állomáson alakjelzők találhatók. Az állomás Polgahawela felé végén lévő kijárati jelzőkkel csináltam egy képet az M2-595-ről, amint körbejárja a Batticaloa felől Colombo Fort állomásig közlekedő Udaya Devi nevű expresszvonatot. 

Főszerepben az alakjelzők: az M2-595 jár körbe az állomáson.

Miután kijárt ez a vonat, hamarosan megjelent az, amiért tulajdonképpen Maho állomásra utaztam, mégpedig a Sri Lankan Railways RB 19 - RB 20 pályaszámú sínbusza. Ezeket a járműveket helyileg alakították át vasúti járművé két, Lanka Ashok Leyland autóbusz felhasználásával, annak érdekében, hogy gazdaságosabbá tegyék a regionális forgalmat. 

Érkezik a tárolóról a délutáni Maho - Polgahawela "vonat" szerelvénye.

Ha jók az információim, akkor már csak két ilyen egység dolgozik Srí Lankán, az általam fotózott RB 19 - RB 20 és az RB 9 - RB 10 pályaszámú egységek. Korábban ezek a járművek megfordultak több vonalon is, napjainkban már csak ezen az egy vonalon, mégpedig a Maho - Polgahawela közötti vonalon fordul naponta egyszer ez a jármű. A menetrendben is külön jelölése vannak ennek a szolgáltatásnak, hivatalosan is "Rail bus"-ként van feltüntetve ez a vonat, amely Maho-ból 14:05-kor indul, Polgahawela-ba 16:22-kor érkezik. Visszafelé pedig reggel 5:25-kor indul, Maho-ba reggel 7:21-re érkezik. 

Az utolsó mohikánok egyike: R.B. 19 és R.B. 20 készül indulásra Polgahawela állomás felé.

Menetrend szerint indultunk el Polgahawela felé. Fehér embert itt se nagyon láttak még, szó szerint úgy nézett rám az utazóközönség többi tagja, mint valami földönkívülire. Hozzá kell tenni, hogy egyébként mindenki rendkívül barátságos és érdeklődő volt, szinte mindenki megkérdezte, hogy honnan jöttem. Negatív élményt nem szereztem azzal, hogy jó nagy ívben letértem a normál turisták által használt ösvényről. 

Szépen lassan döcögtünk végig közép - Srí Lanka dzsungeles tájain és rízsföldjein, több, mint 30 állomáson, vagy kisebb megállóhelyeken megállva, míg végül megérkeztünk Polgahawela állomásra. Ez a majdnem 2 és fél órás utazás, mely során 64 kilométert vonatoztam a sínbusszal, összesen 160 rúpiába, azaz átszámítva 210 forintba került.

Wellawa dzsungelben fekvő hangulatos állomásán tart néhány perc szünetet a sínbusz, elegendő időt hagyva egy fotó készítéséhez.

Maho-hoz hasonlóan Polgahawela is egy elágazóállomás, itt csatlakozik a Maho felől érkező vonal a Colombo - Kandy fővonalba. Érkezés után - mivel szépen sütött a Nap - ezért még nem azonnal mentem vissza Colombo-ba, hanem maradtam még egy kicsit ezen az állomáson. Nem is bántam meg, hiszen az állomáson tolatott egy M5 sorozatú mozdony egy rövid szerelvénnyel, amelyet sikerült is lefotózni:

M5c-776 tolat Polgahawela állomáson rövid szerelvényével.

Az M5 sorozatot a japán Hitachi szállította Srí Lankára még a '70-es évek végén. Összesen 16 darab ilyen mozdony van a szigetországban különböző alsorozatokban, hiszen az idők folyamán több mozdonyt remotorizáltak. A képen látható M5c-776-os például Caterpillar motorral lett felújítva, az M5b alsorozat Paxman Valenta motort kapott, míg az M5a alsorozatban MTU erőforrás dolgozik. 

Összesen ez az egy kép jött össze Polgahawela állomáson, innen visszavonatoztam egyenesen Colombo-ba. Polgahawela már igazából elővárosnak számít, így rengeteg vonat közül választhat az utazó. A vasútvonal innen végig kétvágányú egészen Colombo-ig. Én ezúttal egy expresszvonatra szálltam fel, amely semmivel sem került többe, mint ha személyvonattal mentem volna, hiszen ott nincs pótjegy. Helyfoglalás természetesen lehetséges a távolsági vonatokon első és másodosztályra, így aztán azok a jegyek jóval drágábbak is, de én megelégedtem egy harmadosztályú vonatjeggyel erre a másfél órás utazásra a főpályaudvarig. 

Srí Lanka az egyik utolsó hely a világon, ahol a napi üzemben kéregjegyeket alkalmaznak. A kint töltött idő alatt összejött egy szép kis mennyiség, annak ellenére, hogy ezeket hivatalosan le kéne adni az utazás végén az állomásokon szolgálatot teljesítő dolgozónak, de Colombo Fort kivételével ezt nem veszik olyan komolyan a vasutasok. Harmadosztályon utazva egyszer sem jött kalauz, másodosztályon utazva is mindössze egyszer kezelték a jegyemet (első osztályon pedig egyszer sem utaztam).

A srí lanka-i utazásaim során összegyűjtött kéregjegyeim.

Január 24. (péntek)

Az éjszakát ezúttal egy másik, ezúttal óceánparti szállodában töltöttem, azért, hogy reggel a szálloda ablakából fotózva kezdjem a napot. Direkt így foglaltam, hiszen erre a napra az óceánparti vonal, azaz a Coastal Line-on közlekedő vonatok fotózása volt a cél. Már előző este kezdtem megbánni a szállodaváltást, hiszen kiderült, hogy ágyipoloskás az ágyam, így aztán többet vakaróztam az éjszaka folyamán, mint aludtam. 

Reggel aztán a terveimnek megfelelően összejött pár kép a szálloda ablakából:

A szállás ablakából fotózva készült a nap első képe: M8-847 halad Galle felé egy expresszvonattal január 24-én reggel az Indiai-óceán partján.

Kicsivel később egy S10-es motorvonat halad Colombo-Fort főpályaudvar felé.

Miután itt végeztem, gyorsan kijelentkeztem a szállásról és irány kicsit délebbre a parti-vonal mentén. Vonatra ültem és irány Moratuwa városa. A Coastal Line Colombo-ból indulva Galle és Matara üdülővárosainak érintésével jut el Beliatta városába. A beliatta-i összeköttetés csak 2019-ben épült ki, így ennek a vonalnak a vége a legfiatalabb vonalszakasz a szigetországban. 

Kora délelőtt érkeztem Moratuwába, ahol a tervem olyan képek készítése lett volna, amelyeknek a hátterében az óceán van. Ez itt nem jött össze, mert azt a romos épületet, amelyet a tervezgetés során streetview-n néztem és amelyre fel akartam mászni, elbontották, így maradt a földszint, igaz az óceánt így nem tudtam rávenni a képekre. 

Először egy S11 sorozatú motorvonatot sikerült itt fotózni. Örültem annak, hogy jött itt ilyen motorvonat, hiszen eddig S11-est nem sikerült fotózni. Kicsit kakkuktojás ez a típus a srí lanka-i motorvonatpalettán, hiszen ezek a motorvonatok kivételesen nem kínaiak, hanem az indiai Intergal Coach Factory gyártotta őket a 2010-es évek elején 20 darabos példányszámban. 

Srí Lanka-i életkép: egy S11-es motorvonat tart Colombo felé, a közúti forgalmat tuk-tukok és Lanka Ashok Leyland autóbusz határozza meg. 

Kisvártatva megjelent a nap egyik legjobban várt fotótémája, a Matara-ba közlekedő vegyesvonat egy M6-os mozdony vontatásával. Vegyesvonat szinte az összes srí lanka-i vonalon közlekedik naponta egy, melyeknek célja a korábban már említett csomag- és terményszállítás lebonyolítása. Ennek megfelelően ezek a vegyesvonatok a leglassabbak az országban, a legtöbb állomáson van ezeknek tartózkodása annak érdekében, hogy a csomag - és terményszállítást lebonyolítsák.

Vegyesvonat halad dél felé a Coastal Line-on az M6-785 vontatásával.

Miután elment ez a vonat ideje volt innen továbbállni. Innen a nem sokkal távolabb lévő Egodauyana állomásra mentem, ahol egy felüljáróról fotózva már az Indiai-óceán is főszerepet kap a fotókon. Mire odaértem, csúnyán elromlott az idő. Két óra alatt leesett vagy 20-30 miliméternyi csapadék és a szél is alaposan feltámadt, amely nem csoda, ha az ember az óceán partján áll egy viharban. Mindezek ellenére összejött néhány tetszetős kép itt. Következzen egy kis galéria innen, Egodauyana-ról:

Óceáni vihar: a hullámokat vető Indiai-óceán partján halad egy S11-es motorvonat vezérlőkocsival előre Egodauyana-nál január 24-én, délután.

Később egy ismeretlen pályaszámú S8-as motorvonat került lencsevégre ugyanitt.

Ez a vasútvonal tart egy rendkívül szomorú rekordot, ugyanis ezen a vonalon történt a történelem legtöbb halálos áldozattal járó vonatszerencsétlensége: 2004. december 26-án az Indiai-óceán térségét sújtó szökőár útjába került a Matara felé közlekedő expresszvonat, amelyen, több, mint 1000 ember utazott aznap. Az áldozatok pontos száma nem ismert, a vonatszerencsétlenségben legkevesebb 900 fő hunyt el (összesen több, mint 200.000 emberéletet követelt a természeti katasztrófa, melyben Indonézia után itt, Srí Lankán haltak meg a legtöbben).

Lett végül mozdonyos vonatról is kép innen: az M8a-877 egy személyvonattal érkezik Egodauyana állomásra. Ezzel a vonattal mentem vissza Colombo-ba.

Már bőven a délutánban jártunk, itt volt az ideje visszaindulni Colombo-ba, mert át kellett vennem a lefoglalt jegyemet az éjszakai vonatra. Másnap már a hegyek között akartam fotózni és a leglogikusabb és a legidőtakarékosabb megoldás az volt, hogy a Badullába közlekedő éjszakai postavonattal utazzak a hegyek közé, így megspóroltam a szállás árát és tulajdonképpen nyertem egy napot. Szerencsére a foglalás élt, így minden gond nélkül át tudtam venni a jegyemet. Miután ez megtörtént volt még fény a fotózáshoz, így készítettem pár felvételi a főpályaudvaron, Colombo-Fort-on is. Itt került lencsevégre az ország legfiatalabb mozdonysorozatából, az M11-es sorozatból egy darab, melyet az indiai Banaras mozdonygyár gyártott 2018-19-ben 10 darabos példányszámban. 

A legfiatalabb mozdonysorozat egy tagjával, az M11-956-tal az élen érkezik egy vonat Colombo-Fort állomásra, háttérben a város jelképének számító Lótusz-torony.

Az éjszakai vonat indulásáig volt még másfél órám, így kényelmesen megvacsoráztam, majd irány vissza az állomás. Kisvártatva be is gördült a tárolóról a szerelvény, melyben másod - és harmadosztályú személykocsik és poggyászkocsik voltak. Én az éjszakát egy másodosztályú kocsiban utazva töltöttem, mely meglepően kényelmes volt, tudtam is aludni 6-7 órát. 

Január 25. (Szombat)

Míg aludtam, a vonat csendben összeszedett másfél óra késést, így mikor megvirradt még mindig volt hátra az úticélomig 2 óra. Reggeli nélkül nem maradtam, hiszen ezen a vonaton is (csakúgy, mint szinte bármelyik vonaton Srí Lankán) egy helyi árus kínálta a termékeit. Vettem néhány péksüteményt, és élveztem a kilátást, amely fantasztikus volt, ahogyan a teaföldek között kanyargott a szerelvény.

Erre a látványra ébredtem: a srí lanka-i teaföldek között kanyarog a Badullába közlekedő éjszakai postavonat.

Szobormozdony Bandarawela állomáson G2-535 pályaszámmal. A G2-es sorozat brit eredetű, mindösszesen 8 darab volt a Sri Lankan Railways állagában. Ma már aktív példány nincs, mindet leállították.

Szépen lassan közeledtünk egész Srí Lanka egyik legnagyobb látványosságához, az Ella mellett található Kilenclyukú Hídhoz, azaz a Nine Arch Bridge-hez. Nincs olyan Srí Lankával foglalkozó oldal, ahol ez ne lenne megemlítve, így aztán számítottam néhány emberre. De ami ezután következett, arra nem számítottam: egyenesen egy turistagettóba csöppentem, ahol szinte egy tűt nem lehetett volna leejteni, annyian voltak. Nem voltam boldog, hiszen ezen a hídon azért szerettem volna néhány "embermentes" képet is csinálni, de ez képszerkesztő program segítsége nélkül lehetetlen kihívásnak tűnt. 

Nem pont erre a látványra számítottam...

Első körben azonban nem ide, hanem Demodara állomásra mentem, amely szintén kuriózumnak számít. A vasút ugyanis a nagy szintkülönbséget egy hurokkal kűzdi le, amely úgy van megoldva, hogy a vasút az állomás alatt keresztezi saját magát. Tehát leszálltam a vonatról, és elég volt kimenni az állomás elé, és az állomás előtt állva lehet egy ilyen képet csinálni arról a vonatról, amellyel érkezik az idelátogató:

Demodara állomás alatt halad át a Badulla felé közlekedő éjszakai postavonat. A kép érdekessége, hogy a képet az állomás előtt állva készítettem, a vasút itt egy kört ír le a nagy szintkülönbség lekűzdése érdekében.

A délelőttöt itt, Demodara közelében töltöttem, mivel az előbb látott tömeg a Kilenclyukú Hídnál egy kicsit elvette a kedvemet az odalátogatástól. Itt is található egy kisebb viadukt, amelyen a vasút a Badulu Oya nevű folyó felett halad át. Drón segítségével sikerült itt igazán látványos felvételeket csinálni:

Az 1006 sz. Podi Menike (Badulla - Colombo Fort) expresszvonat halad Demodara közelében, január 25-én.

Az 1596 sz. Badulla - Kandy vegyesvonat halad Demodara közelében az M6-791 vontatásával a Badulu Oya folyó feletti viadukton.

Ez a vasútvonal a fővonalnak a folytatása, amelyet a britek elsőnek építettek a szigeten. Az első vonat 1864-ben indult el Srí Lankán, a vasút építésének fő célja a hegyekben megtermelt termények (főként tea) a colombo-i kikötőben való szállítása volt. Az építkezés a hegyek közé fokozatosan haladt előre, a vonal végpontját, Badullát 1924-ben érte el a vasút. 

A terményeket ezen a vonalon is vegyesvonattal juttatják el. Naponta egyszer közlekedik Badulla és Kandy között a vegyesvonat, amely három személykocsi mellett mindig továbbít néhány teherkocsit is. Ez a vegyesvonat látható az M6-791 vontatásával ltáható az előző drónfelvételen és ezen a képen is:

Vegyesvonat halad Kandy felé az M6-791 pályaszámú mozdony vontatásával.

Miután elkészült ez a kép gyalogszerrel elindultam vissza Ella felé a Kilenclyukú Hídhoz, mely innen mindössze 4 kilométerre található. Másfél óra gyaloglás után oda is értem és nem lepődtem meg azon, hogy a reggel tapasztalt tömeg nem oszlott fel. Mint említettem, igazi turistacsapda ez a hely, tuk-tukokkal, turistabuszokkal hordják fel ide a fehérnépet az utazási irodák által szervezett különjáratok. A Sri Lankan Railways is igyekszik meglovagolni ezt a turistahullámot és a vasútvonal ezen részén, azaz Badulla - Ella - Bandarawela között külön turistavonatot is közlekedtet Calypso néven. Ez a vonat négy kocsiból, köztük egy félig nyitott kocsiból áll, vonógépe egy M6-os mozdony. Ez volt az első vonat amit ezen a Kilenclyukú Hídon fotóztam, királyi körülmények között, hiszen a kép egy kávézóból készült, miközben a teámat iszogattam. Sietnem sem kellett, ugyanis ennek a vonatnak a menetrendje tartalmaz 10 perc tartózkodást ezen a hídon.

Turistagettó: szinte alig lehet elférni a Kilenclyukú hídon, miközben befut a direkt turistáknak indított Calypso nevű vonat.

A nap közben el kellett volna mennie a Kandy - Badulla vegyesvonatnak, de az a vonat csak nem akart jönni. Már a szállásomon voltam, amikor körülbelül 5 óra késéssel megjelent ez a vonat is a hídon. Összesen napi 5 pár vonat halad át ezen a helyen, szóval sok vonat nincs, ez a vegyesvonat volt az utolsó, amely világosban átment a hídon, így aztán ez volt az utolsó kép is aznap.

Kilátás a szállásom teraszáról: vegyesvonat halad Badulla felé a srí lanka-i hegyek között.

Január 26. (vasárnap)

A legjobb éjszakámat töltöttem el az ella-i szálláson, hiszen a trópusi esőerdő éjszakai állatainak hangjait hallgathattam egész éjszaka. Másnap újult erővel, ismét a Kilenclyukú Híd volt az első hely, amit felkerestem. Szerencsére kora reggel még nem volt akkora tömeg és a Colombo - Badulla éjszakai postavonat (amivel tegnap érkeztem) sem késett ezúttal, így a nap első képe erről a vonatról készült, majd nem sokkal később megjelent a Colombo felé közlekedő Ella Odyssey expresszvonat egy S14-es motorvonattal kiadva:

Kora reggel még nincs akkora tömeg a Kilenclyukú hídon, így lehet normális képeket is készíteni: az 1045 sz. Colombo Fort - Badulla éjszakai postavonat halad át a hídon két M6-os mozdonnyal az élen.

Az 1042 sz. Ella Odyssey (Badulla - Colombo-Fort) expresszvonat halad át a Kilenclyukú hídon január 26-án, reggel.

Ahogy mentünk bele a délelőttbe, úgy lett egyre több turista a hídon, majd megjelent a Calypso turistavonat is. Ez a vonat 10 percet állt a hídon, így bőven volt idő fényképezni.

A mai napon sok képet nem csináltam, aminek fő oka, hogy a fél napot átutaztam. Délelőtt még összejött egy kép a Badulla - Colombo expresszvonatról Ella határában, majd nem sokkal később megérkezett a Badulla - Kandy vegyesvonat az M6-784 vontatásával, amivel egészen a végállomásig, Kandy-ig utaztam. 

Ella határában halad Colombo felé  az 1008. sz. expresszvonat az M6-791-el az élen.

Az 1596 sz. Badulla - Kandy vegyesvonat érkezik Ella állomásra. A nap további részében ezzel a vonattal utaztam.

Még nem ejtettem szót az M6-os sorozatról: ez a típus 1979 óta van jelen a szigetországban. Összesen 16 darabot gyártott belőle a Thyssen-Henschel. Ezen a hegyvidéki vasútvonalon azt tapasztaltam, hogy egyeduralkodónak számít, más típusú mozdonnyal vontatott vonatot nem láttam az itt töltött két nap alatt.

Egy hatalmas élmény volt ezzel a vonattal utazni. Bár az utolsó kocsi ezen a vonaton egy turistáknak szánt első osztályú kilátókocsi, úgynevezett "observation saloon", én inkább a harmadosztály kényelmét választottam és a fele utat a személykocsi lépcsőjén ülve utaztam végig. A vonat az út során másfél óra késést szedett össze, mert Haputale állomáson be kellett sorozni egy pőrekocsit, amin cementet szállítottak egy támfal megerősítéséhez a nyílt vonalra. A vonat körülbelül 20 percet állt a nyílt vonalon, amíg a dolgozók a cementet lepakolták a vonatról. Ezt a kocsit aztán Nanuya állomáson kisorozták, plusz a keresztező vonatokra várás miatt végül 21:25 helyett 22:55-re értünk Kandy-be. Következzen egy galéria erről az utazásról:

Bandarawela állomáson tart rövid pihenőt a vegyesvonat szerelvénye.

A következő, ezúttal hosszabb pihenő Haputale állomáson volt, ahol besoroztak még egy teherkocsit a vonatba...

...hogy aztán arról pakolják le a cementet egy nyíltvonali támfal megerősítéséhez.

A vasútvonal Ambewela környékén éri el csúcspontját, ekkor 1800 méteres tengerszint feletti magasságban halad a vonal. Január 26-án, délután csendes ködben várja a vonatkeresztet a vegyesvonat szerelvénye.

Nanuoya állomáson kisorozásra került a Haputale állomáson vonatba sorozott pőrekocsi. Emiatt álltunk itt 30 percet.

Nanuoya állomáson tolat a Henschel mozdony, háttérben egy fűtőház maradványa.

A vonat utolsó kocsijaként besorozott első osztályú kilátókocsi.

Január 27. (hétfő)

Elérkeztem az utolsó, fotózással töltött naphoz. A mai terv első körben Peradeniya állomás felkeresése volt, hiszen nagyon jó képeket lehet készíteni ezen az állomáson, hála az állomás végponti felén lévő jelzőhídnak, melyen négy darab alakjelző szabályozza a vonatforgalmat. Nem is kellett sokat várni itt a vonatra, hamarosan megjelent az M6-797 a Colombo és Kandy között közlekedő InterCity Express-szel:

Peradeniya állomásról jár ki az M6-797 a Kandy állomásra közlekedő InterCity vonattal.

Ez az InterCity a legnívósabb vonat Srí Lankán, amit az is bizonyít, hogy az ezt vontató M6-osok külön színtervet viselnek. Az alapszínterv a vörös-zöld színterv (tegnap ilyen vontatta a vegyesvonatot is), azonban azok a gépek, pályaszám szerint a 785-ös, 788-as és a 797-es, amelyek ezt az InterCity-t továbbítják, vörös-sárga színtervet viselnek, ezzel is hangoztatva, hogy ez egy emelt szintű szolgáltatás. Ez a vonat is továbbít első osztályú kilátókocsit a vonat végén.

S12-es motorvonat érkezik Peradeniya állomásra.

Miután itt lefotóztam ezt a vonatot, Kadugannawa felé vettem az irányt, ugyanis ezen az állomáson kapott helyet a Sri Lankan Railways múzeuma. Maga a múzeum egyáltalán nem nagy, csupán pár jármű van kiállítva, illetve egy egykori raktárban néhány jelző, bélyegző, fénykép kapott helyet vitrinekben. A múzeum 500 rúpiás belépőjegy megvásárlásával látogatható. Nézzük meg, milyen járművek találhatóak itt!

Az M1-es sorozat volt az első dízelmozdonysorozat a szigetországban. 1952-ben állt szolgálatba 25 darab M1-es mozdony, melyet a brit Brush Traction gyártott. Az M1-560-at őrizték meg múzeumi célokra.

Hunslet P1-es sorozatú dízelmozdony: jól látható, hogy ez egy keskenynyomközű mozdony, ugyanis 1992-ig a Kelani Valley line, azaz a mai Colombo - Avissawela vonal keskenynyomtávú volt, majd átépítették a srí lanka-i szabványnak megfelelően 1676 milméteresre a vonalat. Összesen 4 darab ilyen mozdony szolgált egykoron.

A legöregebb, ma is létező mozdony Srí Lankán: az E1-93 pályaszámú gőzmozdonyt 1898-ban gyártották Nagy-Brittaniában. 

Egy romos állapotú Hitachi gyártmányú, S7 típusú motorkocsi is helyet kapott itt.

Vissza a keskenynyomközre: a Kawasaki gyártmányú N2-732 is az előbb említett Kelani Valley line-on dolgozott annak átépítéséig, 1992-ig.

Az 1934-es gyártmányú G1 sorozatú tolatómozdony. A mozdony szintén brit eredetű, ezt a gépet az Armstrong-Whitworth gyártotta.

A gyűjtmény egy része az állomás felett áthaladó gyalogos felüljáróról nézve.

Az egész fotótúra zárásaként pedig visszamentem oda, ahol kezdtem, azaz Veyangoda városába, hiszen az időjárás sokkal jobb volt, mint néhány nappal ezelőtt. Délután lévén rövid idő alatt jött néhány vonat, köztük a reggel fotózott InterCity Expressz párja, a Kandy - Colombo vonat az M6-797-tel. Ez volt az utolsó fotó, amit ezen a kiránduláson készítettem.

S11-903 halad délutáni fényekben Veyangoda határában. 

Kicsivel később megjelent egy S9-es motorvonat is.

Kandy - Colombo Fort InterCity halad Veyangoda határában az M6-797-tel az élen. Ezzel a képpel zártam a srí lanka-i fotótúrámat.

Január 28. (kedd)

Mivel a szállásom az elmúlt éjszaka is Kandy-ben volt, így korán kellett kelni, mert délután 1-re már a repülőtéren kellett lennem. Ellentétben az érkezéssel, az induláshoz nem foglaltam magamnak fuvart, így vonattal érkeztem a repülőtérre. A Chillaw felé vezető vasútvonal a repülőtér mellett halad el, körülbelül 30 perces sétával elérhető a terminál épülete Katunayake állomásról. Igaz, kiépített gyalogút nincsen, a reptérre vezető kétszer két sávos út mellett kell gyalogolni, amely közel sem kényelmes.

A hazafelé tartó repülőút eseménytelenül telt. Colombo és Abu Dhabi között az Etihad Airways Airbus A321-esével, míg Abu Dhabi és Budapest között a Wizzair A321-esével utaztam. Menetrend szerint értünk Budapestre január 29-én 01:10-re.